Oda lett a bölcsek fája, így nevezte a háznép, mert alatta olyan jókat lehetett beszélgetni, okoskodni. Itt több információhoz juthatott bárki is, mint a tévéhíradóban.

Hatalmasra nőtt a platánfa lombkoronája, a kétemeletes társasház oldalát eltakarta. A fa alatt volt egy pad, ami szinte egész nap foglalt kora tavasztól késő őszig. Főleg házbeliek gyűltek itt össze kisebb-nagyobb csoportokban.

            Itt aztán szó volt mindenről, a világ fontos és kevésbé fontos dolgairól. A házbeliek különös előszeretettel beszélték ki egymást, de szó volt itt a különböző testi betegségekről, nyavalyákról, a gyerekek, unokák életének alakulásáról, változásairól. A fiatalok születő vagy éppen megszűnő kapcsolataikról beszéltek vagy egyszerűen szerelmes némaságban összebújtak.

            A reggeltől estig iszogató Józsi bácsi szinte mindennap elmesélte valakinek, volt, akinek már századszor, hogy ezt a fát ő ültette közel húsz éve, és mennyire óvta-védte, hogy megmaradjon.

            Aztán Józsi bácsi felesége meghalt, a lakók számára rejtélyes, tisztázatlan módon. Állítólag ő is ivott, de nem olyan látványosan, mint a férje. Nyugtatókat is szedett, erről rendszeresen beszélt, és hát az ital és nyugtató tudjuk, mit tud művelni az emberrel.

            A felesége után nem sokkal Józsi bá is meghalt. Halálra itta magát, mondogatták az emberek.

            A platánfával egy baj volt, mégpedig ősszel. A fa rengeteg levelet hullajtott. A megsárgult, rozsdavörös leveleket senki nem érezte magáénak, a feladatot, hogy ki takarítsa el, különösen nem.

            Azért mindig voltak néhányan, akik nagy morgás-duzzogás közepette, méltatlankodásukat kinyilvánítva a jelen nem lévők felé, elvégezték az őszi takarítást a fa körül.

            Az őszi munkák miatt egyre többekben nőtt az ellenszenv a platán iránt. A lakók két táborra szakadtak, aztán egy-két év alatt többségbe kerültek a rosszakarók. Egy ősszel kivágták a platánt, a fa feldarabolásáról, elszállításáról a fő elégedetlenkedő gondoskodott. A szóbeszéd szerint jó pénzéért eladta és a zsebpénzt a közeli kocsmában elitta.

            Oda lett a bölcsek fája, így nevezte a háznép, mert alatta olyan jókat lehetett beszélgetni, okoskodni. Itt több információhoz juthatott bárki is, mint a tévéhíradóban.

            Még szerencse, hogy Józsi bá ezt nem érte meg! Ebbe halt volna meg.

            A lakók gyorsan megszokták a csupasz házoldalt. Hiába jött a tavasz, a nyár, a pad lassan elnéptelenedett. Egyre kevésbé érezték úgy a házbeliek, hogy a padnál összejöjjenek.

            A pad egyre kopottabban azóta is ott áll a ház oldalán. Az emlékezet is kopik a bölcsek fájáról.