Ezt a kis próbálkozásomat (remélve, hogy sikerült) Farmosi László Tanár úrnak szeretném köszönetem képpen felajánlani.

Tisztelt Tanár úr !

Nagyon szépen köszönöm, hogy az életének része lehettem és köszönöm, hogy a tanuló éveimet széppé tette.

A legjobb éveimet a Szigetiben töltöttem, de így utólag viasszagondolva, biztos nem lett volna ennyire jó, ha nem Laci bácsi az osztályfőnököm.

Remélem, hogy a "versem" sikerült és valamit megpróbálok vele visszaadni mind abból a sok szépből és jóból, melyben részem lehetett.

A legjobbakat kívánom Tanár úr !

Köszönetképpen egy igaz embernek

(Farmosi László Tanár úrnak)

A távoli évekből üzenek,

Mikor körbevett a szeretet,

Mert a kedves, jó Szigeti

Mi ezt a verset ihleti,

Magába fogadott engem,

Még ha jót tennem

Sajnos nem is sikerült,

Csak ha rosszat, s kiderült,

Mégis mindhárom szárnyával

Felölet újra. S vágyával:

Hogy egyszer tán jó leszek

Élni próbálok. Az a gyerek,

Ki voltam, s most akivé lettem,

Tudom: e folyamat nem véletlen.

Köszönöm ! Drága Szigeti !

Lágy, őszi szellő nevedet sziszegi,

Kicsalja a rengeteg szép emlék

A könnyet szememből; bár mehetnék

Visszafelé az időben,

S nem kellene e jövőben

Élnem, mert mi szép és jó,

Visszahív, mind a múltbéli szó

Az ajkaidról kél ez is, Szigeti.

S ki ilyen derűssé, jóváteszi,

Hálás köszönetem neki,

Mert mi volt mind örömteli

A tanulásban, Ő tette velem,

S igaz nevére így emlékezem:

Farmosi László Tanár úr.

Budapest, 2011. július 10.                                                                             

                                                                                                Endlein Attila (1999 – 8. B.)