2011.06.21. 19:21, -esKá-
Miért van az, hogy a keresőbe beírt „mese” szóra a találatok többsége rajzfilm, gyenge blog- bejegyzés, és csak ritkán valódi értéket közvetítő, tarka szókincsű, élvezetes írásmű? S miért van az, hogy a „hableány”, a „sellő” rendre pajzán oldalak hívószavai? A „törpe” pedig vajon milyen célból lett a jelmezkölcsönzés mottója? (A „manó” nem veszélyes, azt csak az ezotéria sajátította ki magának, no meg a gyerekekkel foglalkozó magántanárok…)
Elkeserítő a helyzet, s ki tudja, mióta tart? Miért nem vettük észre eddig? Talán most végre belegondolunk abba, hogy amikor gyermekünket számítógép elé engedjük, akár egy teljesen ártatlan szóval is milyen káros tartalmakra lelhet….
Mert kincsre bizony ritkán. De nemcsak ő. A körülötte élő felnőttek életében is hiánycikk a mese. Pedig mesének titulált szeméttel tele van az internet, a televízió, de még a könyvesboltok is.
S most ebben a szent minutumban tisztáznám is, hogy számomra mi a mese. Egy olyan történet, amiben benne foglaltatik minden, ami az élethez kell. Ami tanácsot ad. Elindít, vagy épp a kellő pillanatban megállni, figyelni tanít. Amit átélhetünk, kívülről szemlélhetünk, érezhetünk, amiből kedvenc szereplőt választhatunk….
Ezek a szereplők pedig igenis legyenek hibátlanok. Toposzok. Gonoszok, jók, szépek (s nem szépségkirálynők), csúfak, gazdagok, szegények. Igenis mondják a szemünkbe: ilyen és ilyen vagy, nem oldhatod fel a bűntudatod egy semleges szereplő kiválasztásával! Gondolkodnod kell: mit nem szeretsz magadban, és mit szeretsz? Mutassák csak meg, hogy az ember folyamatosan úton jár, változik, hibázik, s még az után sem ér véget a története, hogy meglelte, elnyerte célját.
Hatalmas előrelépésnek tartjuk az irodalomban azokat a műveket, melyek hősei hétköznapiak, szürkék, boldogtalanok, s még el is buknak. Mi a jó bennük? Mit tanulunk tőlük? Semmit. A nagy semmit tanuljuk. A kilátástalanságot. Hogy soha nem lehet változtatni.
A mesék harcolni tanítanak, boldogulni. Ezt szeretnénk adni gyermekeinknek, nem? Éppen e célból javaslom minél több valódi mese közkinccsé tételét. Ebben a szerzői jogok birtoklói is ugyanúgy segíthetnek, mint azok, akik csak egyetlen mesét találtak ki egész életükben. Bizony. Mert mesét írni jó. Sőt. Mondani még jobb. Meséljen mindenki! Jót tesz.
Talán akkor majd a „mese”, a „sellő”, a „hableány”, a „törpe”, no meg a manó visszanyeri becsületét!
Addig is, akik mindezért becsülettel küzdöttek-küzdenek:
Boldizsár Ildikó : Boszorkányos mesék ; Királylány születik
Benedek Elek : Többsincs királyfi és más mesék ; Arany mesekönyv; Ezüst mesekönyv
Hans Christian Andersen
Szabó Magda : Tündér Lala ; Sziget-kék