Hogy minek kell ennyi Wellness központ, nem tudom. Ámbátor megjegyzem, jobb, mint a kocsmák. Van itt egy, aminek egészen érdekes neve van: "Szeretet Center". Csak így egyszerűen, angolosan. Benyitok és megkérdezem az első alkalmazottat, hogy jó helyen járok–e, ez tényleg egy wellness center? ( A központ, szót ma már nem használjuk ugyebár…)

 – Nem, kérem, ez nem egy wellness, ez a "Szeretet Center", ahogy az ki van írva és jól látható. – Értem. Ez vélhetően önöknél azt jelenti, hogy szolgáltatásaikat a wellness ágazaton belül, kiemelt szeretettel nyújtják vendégeiknek.

– Nem, uram, maga teljesen félreért engem. Ez egy szeretet központ, ha már semmiképp nem akarja a központ szót hallani, ahol szeretetet árusítunk szakágazatokban. Ahogy a wellness centereknél van masszázs, szauna, szolárium, etcetera, etcetera, nálunk is van ölelés, simogatás, hajkócolás, mosoly stb. szakrendelő.

– Megbocsájt, de pénzért?

– Uram, ismer ön olyan árucikket, melyet ingyen adnak, akár szolgáltatás formájában is?

– Hogy ismernék? Természetesen nem ismerek, de eddig az volt a kényszerképzetem, hogy a szeretet nem árucikk…

– Természetesen tévedett uram. A szeretet árucikk, kelendő árucikk! Veszik is, mint a cukrot. Idejönnek a nekikeseredett, depressziós, vagy csak egyszerűen hiányérzetben szenvedő emberek és mi megfelelő összegért biztosítjuk nekik a szeretetet.

– Ha nem haragszik, nekem elsőre az volt a gondolatom, hogy ez egy bordélyház.

– Ne sértegessen uram, itt nincs prostitúció!

– Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy a szeretetet árucikként forgalmazzák.

– Nézze, az a világon a legtermészetesebb dolog, hogy minden valódi árucikket pénzért és nem ingyenesen forgalmaznak! De talán van valami halvány elképzelése arról, hogy mi is a prostitúció? Konkrétan sexuális szolgáltatás. Az, hogy valakinek összekócoljuk a haját, megvakargatjuk a nyakát vagy megsimogatjuk az arcát, az nem hasonlít a klasszikus értelembe vet prostitúcióhoz. Ha mégegyszer ehhez hasonlót jelent ki, most már bekapcsoltam ugyanis a felvevőt, akkor jelentős bevételre teszünk szert rágalmazás címén!

– Nyugtáztam és vételeztem. Többé nem ejtem ki a prostitúció szót. Hogy önöknél a szeretet?

– Csomagonként változik, a legdrágább az ölelés, 300 euro, az egyszerű arcsimítás 200, a hajkócolás 100, a mosoly 50 euro. Ez alatt nem sok mindent tudunk nyújtani, de van három szakágazatunk, ahol jól elkeserítjük előbb a nem teljesen szeretetéhes befizetőt, hogy biztosan legyen szeretetéhsége, így értékelni tudja a szolgáltatást.

– Kérdésem lenne! Mondja, önök szeretettel árulják a szeretetet?

– Ne vicceljen, jóember! Ki a fenét érdekel, ha már megvette azt a nyavalyás terméket, utána él-e vagy hal? A francot se! Úgyhogy eszünk ágában sincs itt elérzékenyülni, ez egy kőkemény biznisz. Hoci–nesze, fizetsz, kapsz, ha

nem fizetsz, hoppon maradsz!

– Egészen érdekes. Valahogy egészen más képem volt a szeretetről, eddig a pillanatig.

– Tévelygős, sötét, elsüllyedt antivilágban él, ha azt gondolja, hogy bárki, bármikor csak úgy ingyen a szeretet nevű termékhez magát vagy mást hozzájuttat. Mi semmi esetre sem! De jó pénzért remek terapeutáink vannak, akik – köztünk legyen szólva –, színlelt módon akkora szeretetet tudnak mutatni, amekkorára szükség van.

– Mondja, és az, hogy nem a valódi szeretet terméket, hanem annak egy utánzatát árulják, az nem immorális?

– Ne beszéljen ostobaságokat! Látott maga már műkörmöt?

– Természetesen. Egy csomó hölgy visel olyan – szerintem – fölösleges dolgot.

– Fölösleges magának, nekik nem! Látja a műköröm sem valódi köröm, mégis használják.

– Köröm és szeretet… Egészen érdekes asszociáció… Akkor én inkább maradnék a valódi szeretetnél, azt hiszem még hellyel–közzel hozzá tudok jutni. Mennék is, ha nem gond.

– Nagyon nagy gond uram, nagyon nagy gond, főleg magának, hogy a felvevő is működik! Hosszasan és kimerítően tájékoztattam szolgáltatásunk jellegéről, ezért nekünk 150 euro illeték jár. Soha ennyit senkinek nem kellett magyaráznom. Teljesen egyértelmű volt, hogy bejön, fizet, vásárol, kap és elmegy. De maga itt értetlenkedik,

rabolja a drága időmet! Igen, az időmet! Így, tessék kérem kifizetni az informálást!

– Ha hiszi, ha nem, én egy makacs ember vagyok. Betévedtem, mint bármely más üzletbe, üzletláncba, centerbe vagy amibe akarja, érdeklődtem az árucikkek után, eszem ágában sincs fizetni.

– Hatalmas plakáton egyértelmesítjük a bejárat előtt az árainkat.

– Ránéztem, kicsit bizarr volt az egész.

– Az alján ott van a 0,3 mm–es szöveg. Ott tisztán, egyértelműen közöljük az információ árát. Percekre lebontva. Maga fél órámat vette el, így az eredeti 150 eurós összeg, már 300-ra rúg. Nem fizetés esetén olyan ügyvédeink vannak, akik a 300-ból 30 000-et csinálnak. Tessék kérem fizetni!

– Juszt sem fizetek! Ha már így elbeszélgettünk, igen kellemetlen közölni valóm van. 16 évig ügyvédeskedtem és 15 éve bíró vagyok!

– Elnézését kérem, bíró úr, ebben az esetben tessék kifáradni, ha meg nem sértem…

– Nem sért meg, kifáradok. A viszont soha nem látásra!

– Alászolgája bíró úr!