Csúsz János

Amikor Székelykevéről visszajöttem, Csúsz János volt az igazgató helyettes. Nagyon lelkiismeretesen végezte a munkáját. Jóindulatú, nagy tudású tanár volt. Többek között órákat látogatott, főleg a kezdőkkel foglalkozott. Hozzám is eljött nem egyszer. Óra után leültünk, megtárgyaltuk az óra menetét, elmondta mi tetszett neki, mi az amin csiszolni kellene, és a végén kérte, mondjam el, még másik két módszerrel hogyan valósítanám meg ugyanezt a tananyagot. Készültem rendületlenül az óráimra.

Egy alkalommal úgy éreztem, most valami eredetit viszek be az óra menetébe. Most én mentem oda Jánoshoz, és megkértem, hogy jöjjön, nézze meg az órámat. Volt rá még egy okom, bejelentkezett az egyik kollegához, aki megkért, ha nem esik nehezemre, csaljam el Jánost az én órámra.

- Szíves örömest megteszem. Úgy is az volt a szándékom, hogy elhívom az órámra.

Mikor előhozakodtam Jánosnak, mit szeretnék és miért, türelmesen végig hallgatott, és azt válaszolta: - Neked már Radmila nincs szükséged rám.

Mikor nyugdíjba vonult. Tartottunk egy kis búcsúestet. Ott azon az estén szót kértem, és elmondtam, hogy soha sem lett volna belőlem jó tanár, ha nincs mellettem annak idején János.

Nem szólt semmit, csak hálás tekintettel nézett rám.