2011.05.31. 22:39, Mani
Raku kerámia-tábor Kishegyesen
Csernus László Kishegyes szülötte, aki ma Magyarországon, Kecskeméten él nem felejtette el, honnan származik. Megszervezte az öccse segítségével teljesen privát szervezésben a szülői házban
az égetés nagy részét, de a falu lakosai közül akit érdekelt, hogyan néz ez ki, a Domboson is bemutatta az öccse, Szalma István segítségével ezt a technikát.
Mielőtt folytatnám, pár szóval írnék arról, hogy mi is az a raku kerámia. Egyfajta égetési módja a kerámiának, amely Japánból származik. A teaszertartás elmaradhatatlan kelléke lett. Érdekes módon készül: Tűz, víz, levegő és föld kell, amikor az izzó tárgyat kiveszik a raku kemencéből. Hibátlan, és megismételhető mázfelület ilyen égetéssel soha sem keletkezik.
Úgy alakult ki Japánban, hogy egy Csódzsiró nevezetű szegény cserépművész kényszerből alkalmazta ezt a módszert, mert hamarabb elkészült a termék ,és tehette be az újat a kemencébe égetni. A kemencéből különleges hosszúnyelű fogóval kivette az izzó tárgyat, leborította földdel ,betakarta, majd vízbe tette, és utána megszárította a levegőn. A raku ésszerű fordításban azt jelenti: a ráérő idő élvezete.
A Kárpát-medencében 1950 óta alkalmazzák ezt a technikát, ami a színeket elővarázsolja, ami a raku technika lelke.
Honnan az ölet, kérdeztem Lászlótól, aki szerényen Mezei Erzsébet művésznőhöz irányított. Erzsébet készségesen, és hévvel mesélte el nekem, hogy 2009-ben Ljeąkovon (ejtsd: Lyeskovón) volt raku táborban, ahol nagy élményben volt része, és úgy vélte, ő is meg tudja szervezni Zentán a rakuzást. A gondolatot tett követte, ahova meghívta Csernus Lászlót is. Itt ismerkedett meg László a ljeąkovoi tábor vezetőjével, akinek nagyon megtetszettek a munkái, és az idén június 22-én már Laci is ott lesz. A negyven jelentkezőből több mint felét nem tudják fogadni, de Erzsébet és Laci nem maradnak ki. Csak úgy csillogott a szeme, mosolygott az arca, amikor arról mesélt, milyen nagyszerű, hogy Lacit ilyen nagy kitüntetés érte. Ezen kívül Vitézen is dolgoznak, ahol csak apró tárgyakat készítenek. Megköszöntem Erzsébet lelkes információját, és ismét László nyomába eredtem, mert nem szeret magáról beszélni.
Kérlek most már tudom, hogy Zentán rakuztál, de mégis, hogyan szántad rá magad, hogy itt is megvalósítsd.
„Úgy gondoltam, mi is meg tudnánk ezt oldani. A kecskeméti INTERKERÁMIA segített bennünket alapanyaggal, megfelelő samottos agyagot kaptunk, amit az öcsém elhozott, és elosztotta azzal, hogy
mindenki készítse el a tárgyakat, mert május végén lesz az égetés. Nagy örömömre szolgál, hogy ez a megkoronázása az ottani 20 évet letöltött életemnek.
Még egyszer kihangsúlyozom, teljesen magánjellegű ez a tábor, és ami nagy boldogsággal tölt el, mindenki eljött, akit csak meghívtam .
Fő segítségem az öcsém volt. A kemencét a családi portán állította fel az öcsém, akinek Sípos Mihály segítkezett. A rakuhoz a kemencét önköltségen vásárolták meg (A község vett egy égető kemencét, amit az iskolában helyeztek el. Ebben is László és az őccse segédkeztek.)
Mire a meghívottak megérkeztek,elő lett készítve a föld és homok keverék, forgács, víz. Laciék már előre kiégették az elkészített munkákat, és mi pénteken nekiláttunk a festésnek. A mázakat is Csernus László hozta, mert az sem mindegy milyen mázakat használunk a rakuzáshoz. Nekem főleg Mile Ibolya segített, aki Magyarország legelismertebb gölöncsére, de mint keramikus sem marad le a többitől. Rajta kívül bárkihez fordulhatott az ember. Segítettek egymásnak az emberek, örültek a sikeres munkáknak, Miąić Obrad készségesen megmutatta, hogyan kell a forgáccsal bánni, mikor vizezni, s mikor betakarni a tárgyakat.
Azonban Csernus Lászlóról illik tudni, hogy már középiskolás korában díjakat nyert alkotásaival. A temerini Tula-tábor rendszeres alkotója volt. A temerini TAKT kiváló művésze, a kishegyesi Dévics Imre Kerámiai Művésztelep sok éves alkotó-vezetője volt Matuska Ferenccel együtt.
Magyar Szó hasábjából idézek, akiről Geszler Mária Magyarország egyik legismertebb kerámikusa írta:” A kishegyesi születésű kerámiaművészünket nem is kell már bemutatni. A ma Kecskeméten alkotó művészt , a Kecskeméti Művészegyesület és a Műhelyművészeti Egyesület tagját Magyarországon és Délvidéken mindenki ismeri… „ ezzel elmondtunk mindent Lászlóról
László csendes, halk szavú gyerek volt, akiből csendes, halk szavú férfi lett, azzal a különbséggel. hogy tehetséges , elismert művész lett belőle, aki soha sem kérkedett művészetével. Kettősség jellemzi: a szerénység, és a kiváló tehetség, ami megnyilvánul alkotásaiban. Sokfelé volt kiállítása, ezt nem sorolnám fel.
Többféle stílusban fejezi ki önmagát, egyik például a népi kerámia, amelyben a szimbólum a jellemző tényező. Szeret az ősi megnyilvánulásokhoz fordulni formailag és színezetben is. Egy szóval változatosan megnyilvánuló értékes alkotóművész, aki azért tudatosan játszik az agyaggal, teheti, mert jól ismeri mindenfaja agyag csínja-bínját, az alkotás szárnyalásához mindez hozzásegíti.
Ami nekem nagy élményt és örömnet jelentett, az pedig a következő: Kishegyesen első ízben két lelkes fiatal ember: László és öccse István első ízben megszervezték a raku kerámiát, aminek én is tagja lehettem, nem a nagy tehetségemnek köszönve, hanem inkább Laci jóindulatának eredménye képen.
A vendéglátás már nagyobb színvonalú nem is lehetett volna, az emberek hangulata kimondhatatlanul jó volt, szinte élvezet volt látni a mosolygósan sürgő forgó embereket, akik minden sikeres darabnak határtalanul örültek, bárkié is legyen az.
Szombat délután a gyerekekkel foglalkozott Árnos Roland Márk, aki mintha mindegyik gyereket mindig is ismerte volna, úgy viszonyult hozzájuk. Lelkesen dolgoztak, és szép számú alkotást készítettek, de ezeket még szárítani kell. Majd kiégetjük az iskolában.
Felsorolnám a raku-tábor résztvevőit:
Művészek:
Csernus László, művésztelep vezetője , Magyarország , Kecskemét
Árnos Róbert Márk, Magyarország, Kecskemét
Merima Tetaković, Olaszország, Róma
Mezei Erzsébet, Szerbia, Zenta
Mihályfi Mária, Szerbia, Újvidék
Mile Ibolya, Magyarország, Törökszentmiklós
Miąić Obrad, Szerbia, Újvidék
Amatőrök:
Cservenák Erzsébet, Szerbia Bácstopolya
Sípos Etelka, Szerbia, Kishegyes
Marković Radmila, Szerbia, kishegyes
Menedzser: Szalma István, aki szintén kiváló munkát végzett. Neki is köszönhetjük a zökkenőmentes munkafolyamatot, a jó hangulat teremtést, a raku kemence égetését. Még zenekart is felléptetett, hogy a Domboson szórakoztassa az alkotókat és az érdeklődőket.
Befejezésül elmondanám azt is, hogy még Kúláról is volt érdeklődő, aki nem keramikus, de szerette volna látni ezt az ősi technikát, amit azután az amerikaiak továbbfejlesztettek ,és nem csak használati tárgyakat készítettek, úgy, ahogyan mi sem.