Egyesek, a sztárságért harcot vívnak, ostobán ilyen–olyan diplomákat harácsolnak, agyat tágítanak, vagy épp' haszontalan, már–már megalázóan érdektelen, alantas dolgokat tanulnak meg. Ezt ők képességfejlesztésnek titulálják, szemellenzős, valóságtól elrugaszkodott mentalitásukkal. Mi is kell az igazi sztársághoz?

 Egyéniség! Gondoljunk csak Böffencsre, a "Ki tud nagyobbat böfögni?" kulturális vetélkedő méltatlan nagy vesztesére, aki a túlfeszített várakozásoknak nem tudva megfelelni, a fináléban, "csak" a második legnagyobbat böfögve vesztett... Vesztett? Nem! Hiszen egy nemzet zárta szívébe a jószívű, férfiasan egyszerű, odaadó egyéniséget. Ki emlékszik már az úgynevezett győztesre, a nevét sem tudja senki! De Böffencs szerény, szürkésen ködlő szemeire, egyszerűen villogó hatalmas kopasz fejére, az avval azonos vastagságú nyakára, hatalmas szívére mindenki emlékszik. Ő sztár, a szó legnemesebb értelmében. Számtalan műsort vezet ma már, de egyszerű, jóvágású golyó fejében a ma napig megmaradt. Más műsorvezetőkkel ellentétben sztárságát nem cizellált mondatszerkesztéssel villogtatja.

 Férfiasan tömör, de választékos módon bánik hat–nyolc szavas, nemes szókincsével. Ez az ember ma sztárcsináló lehet, hiszen ő lesz a mindent megkoronázó, már fél éve várt csúcsvetélkedő, "A nagy szakállnövesztő verseny" házigazdája. Ez is olyan, mint a sztárság, emlékeinkben nem kell messze mennünk, a gügye, gagyi, magukat Shaw–nak tituláló előd műsorokra, ahol Pitagorász gyermekkorát, a Dalai láma felmenőit, és hasonló értelmetlenségeket kellet a versenyzőknek "tudni"… Kit érdekelt ez? – kérdem én. Ennél csak egy fokkal volt jobb az „Egy meg egy" vetélkedő, ahol, szintén a második helyezett Gagyicika vált – emberi viselkedésével – a nemzet méltán bálványozott, igazi sztárjává. Emlékeznek, ott is mindent a stressz tényező döntött el, mikor Gagyurka – ne tévesszen meg senkit a névbeli hasonlóság – alig nyolcvanhat másodpercnyi gondolkodás után, Gagyicikának esélyt sem adva, vágta rávágva „helyes" választ.

 A stúdió már megtelt. A hónapok óta megfeszített tempóban – elkülönítve – felkészülő versenyzők épp a kezdés borotválkozásán esnek át. Még egy kis igazítás és a rendező kimondta a bűvös "indul a verseny"–t.

 Böffencs némi kameralázzal küszködve, frappáns egyszerűséggel, szívhez szóló tömörséggel köszöntötte a nézőket és egyben felvezette a csatába szállókat. – Hellósztok! Mizujs? Na e lesz a verseny. Űk versenyeznek, úgy hijják űket, hogy – akut memóriazavarát enyhe böfögéssel (8 decibeles) leplezve csodálatosan kivágta magát – Szakál 1, Szakál 2, Szakál 3, Szakál 4, Szakál 5, Szakál 6, Szakál 7, Szakál 8, Szakál 9, Szakál 10, Szakál 11. A rendezők a verseny drámaiságra való tekintettel választották a 11–es számot, mint a benevezhetőség felső határát. Gyakorta előfordul ugyanis, hogy mindnyájuk szeme láttára, a lelki tényezők nyomása alatt, egész futballcsapatok harcolnak egymás ellen, mind a 11–en, és csak a meccs lefújása után döbbennek rá, hogy a töménytelen edzés ellenére, a csapat átmenetileg fejben szétesett.

 – Na, oszt kezdjük! – mondta serkentően Böffencs.

 A verseny kezdetén mindjárt kiderült két doppinggyanús eset. Vizuális elemzéssel ugyanis Szakál 3 és Szakál 9 arca nem volt tükörsima! Csak azért maradhattak, mert a WADA képviseletében senki nem tartózkodott a stúdióban.

 Már fél órája izzadtak és növesztettek.

 Szakál 8 és Szakál 11, tizennyolc–húsz cm–i, már befonható növekedést prognosztizált a másfél óra leteltének végére. Társaik közül senki nem adta a négy-öt cm–es – kicsit pesszimista – előrejelzés alá.

 – Tragédia, emberek! Tragédia! Nem nő a szakálluk – próbálta harsány böfögéssel tompítani a bajt Böffencs. Gondoljunk bele, ezek itt profik, akik a stúdió nyomasztó elvárásainál is hozták volna az igazi formájukat… De nem !

 A másfél órára tervezett vetélkedőt harminckét reklámblokkal szakították meg… Semmi!

 Egy nép zárta szívébe a nemzet sztárjait. Nyerni mindenki tudhat, de így veszíteni –összeomolva és mégis emelt fővel – csak Ők! A fiúk a sokktól még napokig nem tudtak az e célra gyártott – egy milliméter alsó határú – mérőműszer által mérhető szakáll hosszúságot növeszteni. A győztesnek szánt kéthetes Tahiti út így mindnyájukra szállott, egyenként három hónapos grönlandi nyaralásra konvertálva. Amúgy, összesüket a Spenót 16 kereskedelmi televízió örökös sztárjává fogadta. Ez persze mit sem érne az össznépi, befogadó támogatás nélkül, hisz kinek kell ma ostoba geológus, festő, muzsikus, vagy hosszútávfutó pancser sztárnak, mikor igaziak is vannak, mint látjuk.