2011.05.26. 07:24, Közzétette: Kepes Károly
Szerző: Papiruszportál
2006. március 5. 10.15
Korunk fontos, modern novellisztikájából mintha a mondanivaló szuggesztivitása eltörölte volna a próza egyik ősi s talán legvonzóbb eszközét: a mesét. Gáli József elbeszélései – ha tetszik –: igazi történetek, hagyományosnak tetsző cselekménnyel, tragikus fordulatokkal és groteszk szituációkkal, esendő és nagyszerű hősökkel.
És mégsem pusztán csak szórakoztatnak ezek a novellák, jelentésük több, mint a
történetük. Megdöbbentő tanúságtételek, vallomások korunk embert próbáló, sorsfordító eseményeiről. Azokról a poklokról, melyeknek a szerző is részese volt. Helytállásra, meghunyászkodásra, emberségre és árulásra egyaránt bőséges alkalmat kínált századunk második fele. Az író, Gáli József remek karakterekkel, kitűnően megszerkesztett, hol feszesre húzott, hol laza, több szálon futó mesével: kiérlelt, szép novellákkal tükrözi a lehetséges emberi magatartások elgondolkoztatóan gazdag variációit. (Szúnyogok és nemeskócsagok, fülszöveg)
Gáli József
1930. február 10. – 1981. március 5.
Gáli József 1930-ban született Gyulán. Megjárta Auschwitzot, 1949-ben pedig osztályidegenként kizárták a Színművészeti Főiskoláról. 1951-ben az Úttörő Színházban mutatták be Erős János című mesejátékát. Ugyanebben az évben József Attila-díjat kapott. 1955-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán. A királyné szoknyája című mesegyűjteménye 1955-ben jelent meg. 1956-ban mutatta be a József Attila Színház Szabadsághegy című drámáját. A darabot 1956-ban Rajk László temetése napján tűzték műsorra; egyetlen előadást ért meg. 1956-ban az Igazság, majd az illegális Élünk szerkesztője Obersovszky Gyulával a
Péterfy utcai kórházban. A Tóth Ilona-perben első fokon 1 évi, másodfokon azonban halálbüntetést kapott. Nemzetközi tiltakozásra azonban kegyelmet kapott, 15 év börtönre enyhítve ítéletét. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1967-ben a Bartók Színpad tűzte műsorára A tűz balladája című mesejátékát. Jelentős műfordítói munkássága. Többek között Wedekind, Schiller, Ibsen, Heinrich Böll, Herman Hesse, Peter Weiss, Handke, Jean Paul, Ödön von Horvath műveit ültette át magyar nyelvre.
Munkái:
Erős János, mesejáték, 1954 [bemutató: Úttörő Színház, 1951]
A királyné szoknyája, mesék, 1955
Szabadsághegy, József Attila Színház, 1956
A tűz balladája, Bartók Gyermekszínház, 1967
Válás Veronában, dráma [betiltották]
Szúnyogok és nemeskócsagok, elbeszélések, 1981
Műfordításai:
H. Hesse: Narziss és Goldmund, regény, 1963
F. Pohl: Az öröklődés alapjai, 1963
J. Paul: Gyámoltalan hősök, válogatott írások [Kászonyi Ágotával, Póka Endrével], 1966
H. Böll: Egy szolgálati út vége, regény, 1968
F. Kafka: A császár üzenete, válogatott elbeszélések [Eörsi Istvánnal], Szentendre, 1995
H. Hesse: Narziss és Goldmund, regény [új kiadás Bp., 1996]
Színházi bemutatók:
Erős János, mesejáték, Úttörő Színház, 1951
Daliás idők, Miskolc, 1983
Szabadsághegy [1956], Veszprém, 1990
Gáli József következő novelláját Balla Margit festőművész, az író özvegyének hozzájárulásával közöljük:
Szappan
Egy kék törpe és egy sárga nyúl. Anyád, szegény, nem is sejti, hogy ő ajándékoz meg életed első dilemmájával. Nézd, milyen kedvesek – mondja –, az egyikkel mosakodj meg – és vidáman kezedbe nyomja a két szappanfigurát, azután kisuhan a fürdőszobából. Te pedig ülsz a kádban, nagy fiú vagy, ötéves, magad is meg tudsz fürödni már.
Természetesen a furcsa kis törpét választod. Kék, hegyes az orra, és sejtelmesen kancsalít. Nyulad van, kócból és fából is, olyan zsinegen húzható. Fogod hát a törpét, és a szivacshoz dörzsölöd. És akkor szörnyű dolgot látsz: a törpe vonásai elmosódnak, hegyes orra tompára kopik. Nem. Ez így nem jó, ez csak ne fogyjon el, ez csak maradjon meg neked. Jöjjön a nyúl. De akkor – ismeretlen, nyugtalanító rossz érzés fog el –, akkor nem azzal mosakszol, amelyikkel akarsz. Ha pedig mégis a törpét választod, habbá lesz, legfeljebb egy kis massza marad belőle a kád peremén, és nincs tovább.
Ülsz a kádban, a könnyed hullik, egyik kezedben a törpe, a másikban a nyúl, és haragosan, harsányan zokogni kezdesz. Anyád ijedten beront. Melyikkel, melyikkel? – kérded fuldokolva. Ő azt hiszi, hogy megért, és megnyugodva válaszol: mindegy, amelyikkel akarsz. Ha a törpét szereted, hát azzal, és nevetve kimegy. Mit tudja ő, hogy mi megy végbe benned. Már nem sírsz, fogod a két szappant, és kidobod – a törpét is meg a nyulat is – a kádból.
Ott fekszenek némán, ellenségesen a kövön. A törpe kancsalít. A nyúl vigyorog. Győztek. Megúszták mind a ketten. Mind a ketten megúszták. Hát nem – és kiugrasz a kádból, elcsúszol a síkos kövön, de már fogod, már markolod őket. Még bent sem vagy a vízben, dörzsölöd, kened magadra. A törpét és a nyulat is. Dögölj meg, dögölj meg! – zokogod. És sikálod, gyömöszölöd velük a bőröd kétségbeesetten, győztesen.
Figyelmükbe ajánljuk még a harcostárs, Kaskötő István megemlékezését a Kaláka irodalmi magazin oldalain: http://kalaka06februar.homestead.com/gali.html