Üzenet-töredékek palackokban, gondolat-darabok kecses üvegekbe zártan, hétpecsétes titkokkal, forró viasszal lezártan..

Az álom furán-lustán közrefog...

Mintha az óceán partján állnék, szinte hallom, sőt hallom is a hatalmas élő víz moraj-énekét, a világítótorony megnyugtató fény-jeleket dobál szerteszét, a sirályok egymásnak felelgetnek, a parti sziklákon szétcsapódó víz-függöny-hullámok sós permettel szórnak be, beszívom a tenger illatát, a szétszóródott gondolatokat összegyűjtöm, apró kavicsokat, kagylókat gyűjtök a lábnyomaim kapdosva el, elnyaldosó hullámok között, időben és térben messze szállok...muszáj kiszakadnom a hétköznapok fájón monoton, megoldatlan gondokkal, problémákkal teli, szívfájós valóságából...A sziklák tetejéről nézem a tenger színeváltozásait, a nap fény-játékát, a felhőkön át szűrt fény-nyalábok, mint középkori festmények ragyogó sugár-fény nyalábjai ragyogó fény-gömbbe von egy apró vitorlást, körötte a hullámokon felszikrázik a napfény, az acélszürke hullámok megejtő szín-játékba kezdenek, közben a gondolat-darabkákat apró palackokba zárom, a hullámok szeszélyes hatalmára bízom, egyet-egyet azért megosztok most Veled.. pulzáló fényjelekkel küldöm szét..

- Én nem kérek, hisz oly keveset adhatok, így nem is kérhetek...nekem fontos a visszaigazolás..ugye jól vagy? féltelek, tudnom kellene...megértelek, hisz érezlek... érezlek, mert szeretlek...hiányod belém égett, mardos, esz, nem ereszt...úgy ölelnélek...tudom, tudom, a feladatok sorrendje változik, nem tehetsz róla, én nem is kételkedem, csak várlak és ez a tehetetlen várakozás szinte gúzsba fog...néha küldj üzenetet... néha hívj fel, mert a hangod megnyugtat, hogy megnyugodhassak...ne ígérj, ne mondd, ne írd, hogy bepótolom, ne mondd, ne írd, hogy jóváteszem, ha hagyom, felesleges...csak tudjam jól vagy, tudjak rólad, ennyire nagy kérés ez, nem hiszem...csókod ízét keresem a hajnali fázós ködben, a nappali álmokban, a fák szél susogtatásában, a takaró, a párna puhaságában...ha nem kellek már neked, ha nincs szükséged rám, azt is tudnom kell, és akkor hagyom, hogy angyalszárnyam tollai mind-mind leperegjenek, álljak újra lélek-csupaszon...elengedlek, de ezt tudnom kellene...hagyd meg a szívem kérlek, ne törd össze, ez az egyetlen, ami fontos nekem...néha érzem rohannál, futnál hozzám, hogy szeresselek, öleljelek...úgy szeretnélek, mintha éltem élted volna..

Az apró gondolatokkal, üzenetekkel teli palackokat gondosan zárom, nem keresgélek miérteket, nem kutatok felesleges válaszokat, elfogadom amit a sors aranynyilú istene mutat, néha még harcolok a tehetetlenséggel, hiszen fojtogat, mint a sírás, ami nem ad feloldozást..a palackok szeszélyes  útjait figyelem, még várok.. hisz megígértem.