Dolgozatírás a nagy érettségin

 A padtársnőmnek sehogy sem feküdtek a nyelvek. Könyörgött, hogy elébem ül, csak írjam meg a magyar dolgozatot helyette is. Persze, hogy ráálltam. Megírtam neki a dolgozatot, átadtam, és azután láttam neki az enyémnek. Kissé kifutottam az időből, siettem, kapkodtam, és éreztem, hogy nem valami jól megy a fogalmazás, ugyan is buta fejemmel ugyan azt a témát írtam másodszorra is. Mikor kikaptuk az eredményt, padtársam ötöst kapott, én meg hármast. Ő nagyon boldog volt, én meg úgy voltam vele, hogy lényeg az, hogy nem buktam meg.

A matek tanár

Mindenki tudta, hogy a matek tanárunk szerette a fiúkat. Engem egy cseppet sem szívlelt, egy részt tatán mert lány voltam, más részt meg a matematika a gyenge oldalam volt. Igaz, a diákotthonban mindenkinek én csináltam meg a matek házi feladatát, de az nem volt olyan nehéz, mint a gimnáziumban, ugyanis a tanítóképző diákotthonában laktam sokáig. Már ideg rángatott, amikor közeledett a matek óra. Egy alkalommal felszólított a tanárom, és kiküldött a táblához. Lediktálta a példát, én meg csak szorongattam a kezemben a krétát, izzadt a kezem, láttam, hogy halvány fogalmam sincs arról, mit kellene csinálnom a példával. Néztem a jó matekosokra, a csikófarkam himbálózott, de ők is vonogatták a vállukat. Matek tanárom felkelt az asztaltól, lassú léptekkel haladt a padok között, én meg mint a borjú az új kapu előtt, álltam  tehetetlenül. Megfordult a tanárom, rám kérdezett, hogy Hatmila, raccsolt még a tetejébe, mi lesz. Nem válaszoltam. A helyemre küldött, s beírta az elégtelen osztályzatot. A szünetben a szemfüles, jó matekosok elmentek Vörösbaranyi matektanárhoz, hogy megtudják, hogyan kell megoldani a nekem feladott példát. Nézegette, és azt felelte, hogy másnapra megoldja, és elmondja nekik, de pillanatnyilag ő sem tudja a helyes megoldást. Ez mind szép, és jó, mondtam nekik, de ettől az én rossz jegyem ott éktelenkedik a naplóban.