Összeállította: Sisa Tamásné

Hatvaniként a várossá nyilvánítás 60. évfordulóján több mint hatvan évvel ezelőtt megjelent bölcsességet és jó tanácsot ajánlok a mai kor embereinek Gergely Jolán: A művelt leány 1940-es években kiadott könyvéből, melyek talán ma sem vesztették aktualitásukat…

A műveltség

Nem tudom, kedves Húgom, ki vagy, tanulsz-e még, vagy már elvégezted tanulmányaidat, otthon dolgozol-e, vagy valami külső hivatásban. Csak azt tudom, hogy „művelt” mindig és mindenütt lehetsz, ha igazán akarsz. Mert a műveltség nem attól függ, hogy mennyit tanultál és mivel foglalkozol, hanem attól, hogy milyen finom a lelked, és életedben mennyi az erkölcsi tartalom. Az ember megműveli a földet, hogy így táplálja a belévetett magot és termést hozó növénnyé fejlessze azt. De az ember művelheti a lelkét is, hogy abból gazdag, értékes életet fejlesszen.

A tudás magában még nem műveltség, csak a lélekbe vetett mag. Hogy mivé fejlődik, az a lélektől függ. A műveltség emberi méltóságunk tudata, mely minden cselekvés előtt elsősorban arra gondol: Illik-e ez az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberhez, vagy sem?

A műveltség tehát voltaképpen nem más, mint illendőség.

A belső illendőség törvénye

Bizonyára csináltak már illemkódexeket az ókor kultúrnépei is. De csak a külső illendőségről. A belső illem első és örök érvényű törvényét a kereszténység kapta meg Krisztus parancsával: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

Ami más szóval annyit jelent, hogy tedd meg embertársaidnak mindazt, amit szeretnél, ha neked is megtennének, s ne tégy semmi olyat, amit nem szeretnél, ha veled tennék.

Külső illemszabályok

Az illendőségnek voltaképpen minden követelése belülről származik. Nem más, mint figyelem az emberek iránt, akiknek a körében élünk, s akik viszont nekünk is megadják ezt a figyelmet. A megszokás ugyan törvényerőre emelt egyes olyan külsőségeket is, melyeknek mélyebb okát talán nem tudjuk adni, de elég ok lehet számunkra az is, ha az érintkezést szebbé, finomabbá teszik. Viszont bármilyen általánossá is vált bizonyos szokás, sohase tegyük azt magunkévá, ha erkölcsi szempontból kifogás alá esik, vagy csorbát ejt női méltóságunkon.

Viselkedés

De mikor az otthonunk és önmagunk iránti tiszteletről, vagyis illendőségről beszélünk, viselkedésünkre is gondolnunk kell. Aki „végre egyedül” felkiáltással ízléstelen helyzetben nyújtózik el a karosszékben, keresztbe veti a lábát és nem vigyáz a ruhája esésére, hangosan ásít és még csak a kezét sem teszi a szája elé, beleköhög vagy tüsszent a levegőbe és trombitaszónak beillő zajjal fújja ki az orrát, vagy még a zsebkendőjét is lusta elővenni, s inkább szipog, járás közben csoszog és tartásában elhagyja magát, az ne csodálkozzék, ha nehezen bírja fegyelmezni magát társaságban, s gyakorlat és megszokás hiányában súlyos hibákat követ el az illendőség ellen.

Tiszta gondolatok

De az igazi belső illendőség nem áll meg a külsőségeknél. Még a testnél is jobban vigyáz a lélekre, hogy azon folt ne essék, és mindig elbírja a mindenütt jelenlévő Isten tekintetét.

Ez a lelki illendőség parancsolja, hogy amikor teljesen egyedül vagyunk, akkor se nézzünk olyan képre, melyről mások előtt elfordítanók a tekintetünket, hogy csukjuk be azonnal azt a könyvet vagy lapot, amelyben olyasmire akadtunk, amit nem mernénk felolvasni bárkinek, és

hogy ne tegyünk, sőt még csak ne is gondoljunk titokban semmi olyat, amiért mások előtt szégyenkeznünk kellene.

Öltözködés

Hanem azt már mégis jónak látom, kedves Húgom, kifejezetten megmondani neked, hogy jól figyeld meg, kifogástalan-e az öltözeted?

Nem húzódik-e félre a ruhád mozgás közben úgy, hogy mások jóérzését sértheti? Ruhád kivágása nem túlságosan mély-e és hozzád simul-e előrehajlás közben is? Átlátszó csipkeblúzodhoz elég magas-e az alsóruhád? S más hasonlók. Hónod alját nem árt öltözködés előtt egy kis kölni vízzel (nem parfőmmel!) megnedvesíteni. Mert az izzadtság szaga kellemetlenné teszi közelségedet. Mindez nem csupán az illendőség, hanem az erkölcsi felelősség kérdése is. Hanyag vagy kacér öltözeted helytelen érzéseket kelthet fiatalemberekben, s ezek az érzések, ez esetben, elsősorban a te lelkiismeretedet terhelik. Vigyázz, mert az evangélium kemény fenyegetése neked is szól: Jaj a megbotránkoztatónak!

Mulatóhelyek

Az éjtszakai mulatók levegője és hangja sem testednek, sem lelkednek nem válik javára. Már maga a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből összeverődött, s fizetett táncosokkal és táncosnőkkel tarkított társaság is rossz ajánlólevél. Talán ismered a közmondást: „Aki korpa közé keveredik,…” De nem válik javadra maga az éjtszakázás sem. Testi üdeséged, munkaképességed és lelki frissességed egyaránt kárát vallja. Az éjszaka egészséges alvásra való.

Mozi

Figyeld meg magadat az előadás után, milyen gondolatok, milyen érzelmek ébrednek benned. Ha vidám vagy és egy-egy jelenetre visszagondolva újra elfog a kacagás, akkor nincs semmi baj. Örülhetsz annak is, ha ismeretlen, gyönyörű vidékeket láttál, vagy a természeti erők munkáját ismerted meg belőle. De ha észreveszed magadon, hogy mozdulataidat, viselkedésedet a látott színésznők után igazítod, ha ábrándok és vágyak ébrednek lelkedben a számodra elérhetetlen után, ha a mozivászon fényében jelen sorsodat szomorúnak látod és a szíved keserűséggel telik meg, akkor menekülj a mozinak még a közeléből is. Nem éri meg, hogy a lelked nyugalmát és a fiatalságod tiszta örömeit megrontasd vele.

Kiállítás

A kiállítás körülbelül az a szemnek, ami a hangverseny a fülnek. Aki igazán szépet kereső és tanulni vágyó szemmel nézi, az értékesebbé válik általa. De rosszabbá is válhat, ha a szépben nem a művészit látja, hanem azt, ami az érzékeit fogja meg. Szól ez különösen a képkiállítások mezítelen alakjaira. Ahhoz, hogy ezekben a forma tökéletességét, az isteni elgondolás nagyszerűségét és a kivitel művészi szépségét lássuk, fejlett művészi érzék kell, amivel te, kedves Húgom, még aligha rendelkezel. Benned az ilyen kép a képzeletet mozgatja meg csupán és azon keresztül a gondolataid tisztaságát zavarja meg.

Azért ne is állj meg előtte (kivéve, ha talán magad is művésznövendék vagy és tanulmányod megköveteli), hanem szégyenkezés nélkül menj tovább. Ha ezért némely társnőd, vagy néhány modern ifjú maradinak tart, ne törődj vele. Annyi szépség van még a művészetben, hogy megcsodálnivalód akad elég ezen kívül is.

Olvasóterem

Viselkedésedet a könyvtárak olvasótermében, a könyv iránt érzett tisztelet szabja meg. Sohasem jutna eszedbe ugye, megzavarni egy kiváló író vagy tudós előadását? A könyv pedig, ha igazán jó könyv, szintén egy-egy kiváló tehetség megnyilatkozása, annak élvezetében tehát senkit megzavarni nem szabad. A londoni British-múzeum négymillió könyvet tartalmazó könyvtárának hatalmas olvasótermében, ahol állandóan rengeteg ember olvas, tanul és ír, csak lábujjhegyen mer az ember járni, mert olyan a csend, hogy meghallatszik, ha lapot fordítasz a könyvben.

De mutatkozzék meg tiszteleted a könyv iránt abban is, hogy vigyázol rá. Füleket ne hajts be rajta, lapot be ne szakíts, megjegyzést ne írj bele és tintás tollal a kezedben ne olvass, nehogy foltot ejts rajta. Magadat becsülöd meg, ha a könyvet tiszteletben tartod.

A tánc

…Szeretném még nagyon, de nagyon lelkedre kötni, hogy társaságban és táncmulatságon szeszes italt ne igyál. Ha koccintásra hívnak fel, nedvesítsd meg a forma kedvéért az itallal az ajkadat, de ne igyál. Mulató fiatalembereknek kedvenc, bár ízléstelen mókája a leitatás. Bárhogy szereted, sőt azt hiszed, hogy bírod is az italt mindig meglátszik rajtad a hatása. S rútabb látványt alig ismerek, mint a „spicces” leányt.

Boldog akarsz lenni?

Tudom, te is boldog akarsz lenni. De a boldogságot rossz helyen keresed. Mindent meg akarsz szerezni, amit másoknál látsz. Mit érsz vele? Minél többet sikerült megkapnod, annál többre vágyol. Teljes szabadságot akarsz, hogy mindent megtehess. Közben a szokások ezer fonállal kötöznek meg és minden szabadságodat elveszik. Minden tetszést, minden szeretetet magadnak akarsz. De elviszik előled azok, akik nem követelnek, hanem adnak szeretetet. Talán nincs igazam? Gondolkozzál csak egy kicsit. Ilyen szemmel nézd, édes Húgom, a társasélet szabályait.