– Óh, be szép ez a napsütéses völgy, csillámló kristálytiszta tavával, amott zord, sötét sziklaorom, balra a Niagara zuhog ijesztő dörgéssel.

Épp kikötni készül gondoláján a világszép királykisasszony.

– Segíthetek neked, világszép királykisasszony?

– Ó, minő boldog vagyok, szép szőke herceg, teljes életemen át reád vártam s emitt megleltelek. Már hogyne segíthetnél!

– Add hát kacsódat, jer ki ladikodból!

– Nem ladik ez, hanem gondola, a velencei lagúnák riksája. Amott hátul a gondolás!

– Egy szempillantás alatt beléd szerettem világszép királykisasszony, leszel a feleségem?

– Már hogyne lennék szép szőke herceg, náladnál daliásabbat el sem tudok képzelni!

– Imitt, a fűzöld erdő belsejéből a vadász jön éppen, még messze van, két méterre tőlünk… ló van alatta!

– Valóban hatalmas ez a tó, mint egy teniszpálya! Úgy melengeti a szívemet a delfinek csodás játéka, s nézd királyleány, a túloldalon, az abrosz nagyságú sivatagban, a tevék egy beduinnal. Mind tikkadtak szegények…

– Igen, igen, de a legszebb ott lent az a sziklazátony…

– Arról a kőkupacról beszélsz?

– Igen, igen, a pingvinekkel és körülöttük a fókákkal.

– Valóban szép!

– Szép szőke herceg, parancsold meg a vadásznak, hogy a tőlünk igen távol, másfél méterre levő őzikék mögött nyesse meg a bokrot.

– Vadász, szólj a lovadnak, hogy menjen ki alólad és tedd, amit a királykisasszony mond!

– Én tenném is, szép szőke herceg, csak tudnám, hogy mi értelme. Az őzek meg nem láthatnak, hisz nagyon messze vannak, tőlük még a bokor is vagy 20 cm–re van, meg nem zavarnám őket, de az erdei bokor nem puszpáng buxus, azt nem szokás nyírni.

– Engedetlen alattvaló, tedd, amit parancsolt!

– Ó, de szép a zord orom, ott fent a soktornyú a kastéllyal!

– Valóban az enyém, ott fogunk élni mi ketten, Te meg én, bár még soha nem voltam benne, egyszer, valahogy talán majd csak feljutok.

– Srácok! Csendet, valaki jön!

Nyílik az ajtó.

– Nos, fiatalember, ez lenne a kiadó szoba, azt rendez át benne, amit akar. Megfelel?

– Tökéletesen! Azt az ocsmány, giccses falvédőt levehetem a falról?

– Akár ki is dobhatja, mi sem szeretjük. Javallom, vonuljunk vissza, esteledik!

Szép álmokat, majd még beszélünk.

Az ifjú levette a falvédőt a falról, összetekerte, előbb úgy gondolta, miután kissé fázott, hogy felvágva azt, befűt egy kicsit magának, ám a hóna alatt elkezdett a falvédő fickándozni, különös hangok jöttek ki belőle, rettenetesen megijedt!

– Mi lehet itt?

Lerohant vele az első szemetes kukáig, neki döntötte, majd megkönnyebbülve visszarohant a szobájába.

Felsóhajtott, végigdobta magát a matracon és édesdeden elaludt. Reggel nem értette, hogy ez az egész szokatlan történés miért nem rémítette meg. Annyi mindent látott már, legyintett egyet!

Közben lent, a kukának döntött falvédőn megelevenedett az élet.

– Elmúlt a veszély srácok, lehet folytatni! Valaki majd csak elvisz minket innen és felrak a falra, akkor majd éljük tovább vidám életünket szép szőke herceg, királynőcske, vadász, pingvinek, fókák, delfinek, teve, beduin, erdő, zord hegyormon kastély, Niagara és teniszpályányi csuda nagy tó békésen együtt.