Nagyon szeret engem a gazda. Mit is kezdenék nélküle? Gondoskodik rólam, majdnem minden második–harmadik sötétség után, miután a sárga világos pöttyöket és nagy sárga etető tálat nézegettem, gyönyörködöm bennük és énekelek nekik, ad ennem.

Vigyáz rám. Nekem adta ezt a gyönyörű, biztonságos, zárt hátsó udvart, ahonnan kicsit unalmas, hogy nem látok ki, de biztonságban vagyok.

Ő óv és véd engem. Úgy szeret, hogy még lánccal is idekötött, hogy megóvjon. Tény, hogy ezt nem értem pontosan, de ő olyan okos.

Mit is ennék, mit is innék? Azt hiszem, tegnap is kaptam vizet, de nem biztos. Amikor a nagyfényű forrósító leváltja a a sárga etetőtálat, akkor jó lenne egy kicsit több víz, mert néha nem tudom pontosan, miért, de olyankor is látom a sötétet és a sárga világító pöttyöket. Sőt minden más színű karikát és pöttyöt is látok.

Csodaszép, csak olyan furcsán érzem magam, de a gazda szeret és bármikor megvédeném bármitől.

Amellett okos és ügyes. Kinek van ilyen háza, mint nekem? A saját holmiját adta ide, hogy ágyam legyen. Érzem a szagát. Szegény, milyen rossz lehet neki abban a túlméretezett házban. Még soha nem voltam bent, de el sem tudom képzelni, honnan vesz annyi holmit, hogy neki is

ágya legyen...

Lám, nekem ezt biztosítja. Szoktam is neki bekiabálni, meg énekelni is szoktam estefelé, olyankor is, mikor már nagyon éhes vagyok. Ő is mindig nagy szeretettel visszakiált, a baj, hogy nem értem, hogy mit mond.

– Menj már arrébb, te rohadt dög, a beledet nyomom ki, ha itt ugatsz egész éjjel, nappal. A héten már kaptál enni, nesze, ezt oszd be négy–öt napra. Ja, itt egy kis víz is. Látják, hogy hogy szeret! Bár értettem volna a becézgetését. Olyan könnyűnek érzem magam és lebegek. Mindenfelé rengeteg szín, katicabogár vagy más.

Kicsit szomjas vagyok, meg éhes... Nagyon! Mi baj lehet a gazdával? Érzem, hogy itthon van, mégsem tud idejönni.

Most mit csináljak? Biztosan bajban van, én meg nem bírok lábra állni, hogy erőből szétszakítsam a láncot, és a segítségére siessek.

Nagyon szeret engem a gazda, és én is nagyon szeretem őt. Mi van velem? Nem érzem a szagokat, nem hallok rendesen, úgy forog minden...

– Ó, a fene egye meg, hát nem idedöglött ez a törpe toportyán. Már büdös is, a fene a pofáját. Nem elég, hogy zabáltattam, most még vermeljem is el. Szerezhetek másik dögöt ehelyett, hogy a hátsó udvarban, hosszú láncon, a farakások között, a fatolvajokat kivédjem. Ez már a harmadik az idén...