Szárnyalt a veréb, persze csak úgy veréb módra, nagyon irigyelte a sast. Dühöngött, azután elgondolkodott...

Miután ő az élőlényeket földön élőkre, madarakra és táplálékra osztotta, rádöbbent, hogy semmi különbség nincs közte és a sas között.

A földön élők, köztük az ember is, nem tudnak repülni. A táplálék, a hernyó, a nyű, a légy és a bogár finomak bár, de ő egy nagyratörő veréb volt. Ráeszmélt, hogy madár és madár között, szinte semmi különbség nincs!

Neki is van szárnya, mint a sasnak, tud repülni, mint a sas. Csőre és karmai is vannak, igaz, mindenben kisebb, talán gyengébb is, de...

Tehát, döntést hozott: "Sas vagyok, sas életet élek ettől a pillanattól."

Végiggondolta, mi is egy sas teendője. Nem fogja lemásolni egy az egyben,a sas ostoba szokását, hogy valami elérhetetlen magasságban lakjon. Ez felesleges!

Először, edzésnek egy egér elejtését célozta meg, majd alaposönkritikával felfogta, hogy evvel saját magát kicsinyíti le. A minimum földön lakó, csak egy nyúl lehet, vagy egy macska. Látta, amint a sas már kecskét is emelt fel a magasba. Senki ne mondja róla, hogy ő kevesebb nála!

Az ideális egy nyúl lett volna, de a közelben nem látott egyet sem. Maradt tehát a macska!

Fészkében ülve várt. Lent, ott sompolygott a kandúr, korgó gyomorral, szeme sarkából rásandított a veréb fészkére, megnyalta a száját, kordult mégegyet a gyomra és tovább osont. Hirtelen valami teljes képtelenséget észlelt:

A veréb, nem mint egy kő, hanem annál sokkal gyorsabban, zuhanni kezdett irányába. Meglepetésében, dülledt szemekkel nézte váratlan vacsoráját. Az ambiciózus veréb eldöntötte, hogy karmait a macska hátába mélyesztve felemeli azt, felszárnyal vele a fészkébe és miután méretre sokkal kisebb a sasnál, ha egy evésre nem is, de 3–4 adagra beosztva, elsőnek megfalatozza a macskát, aztán majd szépen rászokik a macska, nyúl stb. evésére. Mennyivel többre fogják értékelni! Kitör saját korlátai közül. Lerántja a rá kiosztott verébosztályságot és feltör sasnak.

A macska várt. A veréb a gondolatait, már a macska szájában folytatta... Ne felejtsük, igen konok akaratú, feltörő, a célért mindent megtevő típus volt.

Rájött, hogy a fogak péppé őrölhetik és azt is látta, hogy kifelé vezető út nincs.

Gyors döntést hozott. Mint a gyerekek a játszótéri csúszdán, úgy segíti le magát a macska gyomrába, hogy sértetlenül jusson le.

Neki olyan mindegy, hogy belülről vagy kívülről eszi meg ezt a macskát! És már csúszott is lefelé...