2011.04.05. 17:08, Farmosi László
Másképp emlékszik föld és ég
A föld tele van halottakkal
Fények a föld sebei ezüst kereszt fölött az angyal
Dús barna televényben egy kivágott fa horpadása
Baljós babonás ősi sír fekete vas koronája
Másképp emlékszik föld és ég
Az ég minden tavasszal üzen
Illatos szél születik és szárnyra kap tündérszerűen
Tér omlik könnyű áttetsző
Oxigén burok kupolák
Sejlenek benne fakadnak a rügyek a szirmok a fák
Másképp emlékszik föld és ég
Maradandóság s a jóság
Vulkán-vulvában bibor tűz Himalája hóka-hó fogság
Tengerszem gyöngy mély
Béke csöndtükör
Benn nap-ág Isten arc belélegezhetőn tündököl
Másképp emlékszik föld és ég
A vér a fájdalom visszaszivárog
Gyökerében elpusztítatlan mese kibomló álom
Mint fordított anyaméh
Úgy ölel körülleng óceánja
A bolygó magmamagja nélkül haszontalan árva
Másképp emlékszik föld és ég
De mégis egymást őrzik
Milliárd éves szeretők emberszívbe öltik
A behunyt szemű gigász
Paisa gravitáció horgony
Minden reggel fel felcsillan fénye sorsselymű folyókon
Másképp emlékszik föld és ég
Az egyik engedi a másik bezárja
Eltékozolhatatlan gyanánt örökkön visszavárja
Az eltévedt gyermeket
Újra újra s újra
Ó áldott sírnivaló sejtés ujjunkon a Teremtő ujja
2011. Szelek hava