Az író, műfordító, szociológus, a Kráter Műhely Egyesület kiadóvezetője – aki ma ünnepli hatvanadik születésnapját – újabb költeményeit és fiatalkori verseit válogató könyve annak a költészetnek a megvalósulása talán, amely – összesimulva a világ felé fordított arccal – a „lélek felé fordított arc, a világ felé fordított arc másik fele, másik oldala, a meg nem valósulás örök éneke”, Bágyoni Szabó István méltatása szerint.

Turcsány a hatvanas évek végétől az akkori underground egyik szervezője és meghatározó alakja, csaknem tíz esztendeig a Fiatal Művészek Klubja irodalmi programjainak motorja volt.

Költői indulása a ’68-as generáció szelíd tekintetű vadjaival rokonítja, magyarországi kötetei mellett a nyugati és amerikai emigráns sajtó közölte radikális, ellenzéki szellemű verseit. 1981-ben jelenik meg első kötete, Tarisznya címmel. Ezt 1985-ben már a Testamentum követte. A korabeli kritikusok, például Kulcsár-Szabó Ernő a Grimasz és maszk című szonettkoszorúk posztmodern, megkettőzött szerepjátszására figyelmeztet, hangsúlyozva, hogy Turcsánynál már a forma is a játék önálló kifejező eszköze. Szörényi László felfedezi Turcsány első kötetében az illyési szociális érzék és nemzeti érzület folytonosságát.

Közéleti szerepvállalását jól jelzi, hogy 1988 szeptemberében a Kossuth téren megrendezett, a bős–nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tüntetés nyitószónoka, a Magyar Demokrata Fórum és a Bajcsy-Zsilinszky Társaság egyik alapítója, 1992-től 1998-ig az MDF kulturális bizottságának vezetője, és a második demokratikus parlamenti ciklusban az Országgyűlés kulturális bizottságának is tagja volt, több kulturális törvény kialakításában vett részt. Wass Albert, Németh László, Székely Mózes, Gérecz Attila, Gyurkovics Tibor életművének szerkesztője, a magyarság múltja letagadott és elhallgatott dokumentumainak megjelentetője. Irodalomszervező munkáját dicséri, hogy Tóth Éva költőnővel és Ács Jenő költővel együtt alapította meg az évente kiosztásra kerülő PoLíSz költői és műfordítói díjakat, Barcsa Dániel történész-íróval pedig a PoLíSz Gyulai Pál díját, továbbá Lezsák Sándorral és Püski Sándorral a Csengey-díjat és Szutor Ágnessel a Wass Albert-díjat.

(Turcsány Péter: Arc és lélekzet. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2011.)