(Egyszemélyes leszerelési értekezlet

észak-kelet-Magyarországon 1977-es pecséttel)

Megjártam (mint közületek oly sokan)

a szikkadt mezőket,

melyeken

pukkadt szél tikkadt löszöket toszogat.

Vagy porjait megannyi büszke cementnek -

szemedbe.

Kiszáradtszájú későnyári sárgulásba bambuló

hires magyar naprágta mezőket,

ahol immár nem tántorgott más,

mint vastag cementporréteg alatt vérszürkévé zavarodott tekintetű

vitézlő honvédjei

a hazának.

Csakhogy

az emlitett hazának heveny vágya vitézlő honvédekre

- a haza szakértői által 30 éve beígért, de a megbízhatatlan ellenség által

soha meg nem indított támadásnak köszönhetően -

már jóval korábban

felszáradt

(mint szahara forró porában felejtett víziló vizelet)

Ettől ámbár egyetlen vitézlő honvéd se száradt fel mint bármi a porban,

hanem csak ott állt

barnán büdöslő bakancsából bűvölten bambulva a Bélkő bús bérceit,­

vagy legalábbis én

A generális - a rengeteg katona látványától szeppenten -

szoppantott mégegyet kedvenc V.S.O.P.-jából,

majd még egyet.

Ezzel elég bátorságot gyűjtött,

hogy megvakarja a fejét, és habozás nélkül

megvakarta a fejét.

“Mit csinálunk ezekkel itt…

…most hogy itt áll mind a nyolcszáz nekünk,

legjobb ha elkezdenek játszani azonnal… nem?”

gondolta,

…mert annyi ember ha csak ott áll két évig

az ciki.

Így aztán

a szomszéd cementgyárból kitóduló

friss cementpor

még be se lepete mindenkinek a tüdejét,

mire a generálisok segédei

- a szétfagyott szájú piszkostéli szürkületek szürkéjében repedező

hires magyar betonokon -

kihirdették a játék fölöttébb zavaró szabályait, igy…

     1 – A játék 2 évig tart

     2 – A játékidőt meghosszabbítani lehetséges, lerövidíteni lehetetlen

     3 – Parancsot megtagadni

           - játékidő hosszabbitás nélkül - lehetetlen

     4 – Hosszabbítás esetén a hosszabbító a hosszabbítást

           e-célra létesített hosszabbítás-letöltő intézetben végzi

     5 – Oszojjj… mit ácsorog itten, katona? Eeefelejtetté magyarúú bazmeg… oszojjááá

(artikulálta volna belém teljes hangon egyikük nyolc centire a recehártyámtól,

mialatt arca majdnem hű mása volt egy kifordított wc-kagylónak)

Mindezt együtt, további használható információ hiányában,

a játék megindulásának tekintettem…    

Ami a parancs meg-nem-tagadását illeti,

az elég jól ment egészen a

parancs megtagadásáig…

Két év és nyolc hónap múlva mozdulatlanul terpeszkedtem

a miskolci pályaudvaron mozdulatlanul terpeszkedő pesti gyorson.

Balkézzel egy szál Szimfóniába, szájjal pedig

egy üveg leszerelési Gordon’s-ba kapaszkodva várva,

hogy a vonat egy rántassal (vagy bármivel) megtegye

a mozdulatlan terpeszkedésnek eme istenek által érthetetlen pillanatából

a következő pillanatba vezető út

első milimétereit…