Február 14-én megtartottuk az V. KAMK-t, amelyen valamennyi eddigi vendégünk részt vett. A szerelmesek napján stílusosan megterített asztal, több kancsó bor, némi pálinka (amiből különben alig fogyott), és néhány (igaz, eléggé rövid) gyertya idézhette fel bennünk: ünnepelünk. Na, nem a giccset dicsőítjük, hanem a magyar kultúrát.

Igyekeztem olyan kérdéseket feltenni Vári Fábián Lászlónak, amelyek tulajdonképpen nehezen megválaszolhatók, de aktualitásuk megkérdőjelezhetetlen. Így merült fel többek között a profi giccs és a (nép)hagyomány kapcsolata, az, hogy lehet-e a 21. században magyarságverset írni, mi a magyar ma Kárpátalján, sikerülhet-e feldolgozni Trianon traumáját és ehhez hasonlók. Kíváncsi voltam néhány VFL-vers keletkezésének történetére, arra is, mennyire hiteles az a Balassi-kép, amely a versekből tekint vissza ránk…

Most pedig a kritikus szól belőlem: jó ötletnek bizonyult a felolvasás. Ezt mindenképp folytatni kell. A legjobb az lenne, ha a későbbiekben publikálás előtt álló, szárnyukat bontogató fiatalok is felolvasnának valamit. De semmiképp sem Open Reading néven. Ezt már rég lefoglalta az Írószövetség. Az etika megköveteli, hogy új nevet találjunk ki a felolvasásoknak. Nem hinném, hogy ne lenne ennyi nyelvi kreativitás a szervezőkben... A második pedig az egyeztetés: alig jöttem haza Budapestről, és látom, hogy meg van hirdetve a VI. KAMK. Velem persze senki nem egyeztetett a vendégeket illetően. Ez nem esett jól. Azt hiszem, tettem annyit ezért a rendezvénysorozatért, hogy egy előzetes e-mailt vagy telefonhívást megérdemeljek.

A rendezvényről többet nem szükséges írnom, a sajtóban már olvashatók az összefoglalók (Fuchs Andrea összefoglalója a Kárpátinfón, Weisz Gizella tudósítása a Beregi Hírlapban, valamint Fedák Anita cikke a Kárpáti Igaz Szóban). Érdemes összevetni a cikkeket. Egészen meglepő különbségek és hangsúlyeltolódások is megfigyelhetők bennük.

Végezetül néhány kép a rendezvényről: