A szó színeváltozása, The Word’s Color Change
2011.02.27. 07:15, Fabó Kinga
A szó színeváltozása
Nyitottnak látszott, mint aki alszik.
Hordta hullámait.
A lüktetést a lehalkított téli táj alatt.
És a tenger mosolyt vetett ki a partra.
Apáca-folt a forró kicsi testen.
Szín az összetört pohárban.
Egy korábban zárt mozdulat.
Szép volt, ahogy felállt.
Hogy a tenger mosolyt vetett ki a partra.
Szerettem volna tárgy maradni.
Nem, nem leszek többé halhatatlan.
Ahhoz erôs vagyok, hogy megvédjem magam.
Kérem a büntetésem.
Egyszerre történt az és ugyanaz.
Szótlanul ültem az üvegpohárban.
Csak a folt vándorolt a meztelen tájon.
A hangoknak nem volt folytatása.
Egy kinnfelejtett mozdulat csak.
A boldogság mint mozdulatlan táncos.
Korbácsütések a csupa-csont háton.
A tenger sem lesz többé halhatatlan. |
The Word’s Color Change
Open, the sea appeared asleep.
Carrying its waves.
A pulse under the muted winter scene.
Throwing a smile on the beach.
A nun-spot on the hot little body.
A color on the broken glass.
An early closed gesture.
Lovely as the sea retreated.
Throwing a smile on the beach.
I wanted to remain an object.
But, no, immortality is not mine.
I can defend myself.
Waiting for punishment.
This and the same happened together.
Silently, I sat in the glass.
Only the spot wandered on naked scene.
Sounds did not continue.
Only an omitted gesture.
Happiness like an unmoving dancer.
Beatings on naked boned back.
And the sea no longer immortal.
Translated from the Hungarian
by Zsuzsa Ozsváth, and Martha Satz
|
Az Osiris című amerikai folyóiratban két nyelven megjelent versem (1992.)
The Word’s Color Change
Open, the sea appeared asleep.
Carrying its waves.
A pulse under the muted winter scene.
Throwing a smile on the beach.
A nun-spot on the hot little body.
A color on the broken glass.
An early closed gesture.
Lovely as the sea retreated.
Throwing a smile on the beach.
I wanted to remain an object.
But, no, immortality is not mine.
I can defend myself.
Waiting for punishment.
This and the same happened together.
Silently, I sat in the glass.
Only the spot wandered on naked scene.
Sounds did not continue.
Only an omitted gesture.
Happiness like an unmoving dancer.
Beatings on naked boned back.
And the sea no longer immortal.
Translated from the Hungarian
by Zsuzsa Ozsváth, and Martha Satz
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
"... A langyos e'rinte's homa'lya.
mintha ta'rgy volne'k,
vastag porre'tegen keresztul,
hogy egyma's szornyu" kozele'be jussunk,
mint nyammoga's, mint viszkete's,
mert szo'lni ma'r keve's akad,
es azt is mi a francnak..."
Hajas Tibor