Összeakad két tekintet.
Köztük vergődik a látvány.
Csak e két tekintet láncán

vagyok nézésben; e kapocs
tartja rajtam vonja rám
- a nézésem vonalán -

hol én mutatom, hol hagyom
vezetni a tükrön, képem
és azt, aki belenézek

- megpillantanom -.
Folyton neki ötlöm szembe,¹
sok rögtöntől egy örökkön

rögzül; vajon elereszt-e.
Szétválaszt, egyesít újra
ütköztet.

Visszaad majd kölcsönvesz.
Töri² képem folyamát,
tekintetben nem talál

össze³, el: szabad a pály.
Arcátlan nyomul arctalan.
Szégyenbe hoz a jelen-

létemben. Látvány szökne.
Két tekintet által kötve - marad
függőben - a szál.

Szemből pillantás csapódik be.²
Talál. Széttört tükrön sem mutatok.
Takar egy más - nő, agresszióval.

Én nem láttam. Csak beszélték, róla.
Múltjai mind
tárulkoztak meg bennem,

tűnődéseimen törve
jelenévé nem lettem.
Ám annyiban ő nem hagy:
 

erőszakkal visszavon.
Féken a képemmel tart
- egyensúlyba fojt bele -

kifeszített tükörén
két fél békésen evez.
Meghúzza és visszavonja,

visszahúzza és megvonja,
odaadja visszaveszi
tőle neki: tőle neki.

Amint meghúz, visszavonja
amint megvon, visszahúzza⁴
egy végtelen regresszusra

csábító szirén -
ha végleg megkaparint:
- betör a képződésembe -

patt. Széthull a masinér.
Látvány vált át. Szökik szembe.
Rábízva a véletlenre.

¹ Az ő szemében én: az én szememben ő (tűn vágyként, sejleni).

² Külső (idegen) pillantás kiszabadíthatná a körben forgó látványt, ám rossz a találat.

³ Ha két nézés nem ér össze, ha nem találják el egymást, sem a szem nem közös, sem annak a pontja.

⁴ …és így tovább, (huzavona) ad infinitum…