2011.02.12. 22:28, gumiferi
Első fejezet: A megszületés
Egy sokadik senki
Mozgalmas élete, már a „gólyafészekben” elkezdődött. A Ratkó-korszak jövőbeni törvényei, még csak hajnalpír gyanánt, kósza mendemonda alapján ékelődtek be az emberek tudatalattijába.
Ekkor történt, egy erőszakos sperma nem fért sehogy sem a bőrében, félretolta összetorlódott társait, egy sérült óvszer repedésén átpréselve magát, versenyfutásba kezdett a többiekkel. Nyert, ő ért célba elsőnek, a méhkürtön át az érett pete falába belefúrta fejét, megtermékenyítve ezzel azt. Miután ez bekövetkezett, itt pihenő helyett, mármint sejt, elkezdett osztódni. Előbb csak ketté, aztán négyfelé és hamarosan már harminckét sejtből állott. Kemény munka árán négynapi erőteljes, tudatos barangolást követően megérkezett a méhbe. Itt először bajban volt, mert két vagy három napig a semmiben lebegett, mígnem szilárd talajt fogva beágyazta magát a puha méh falába. Pár nap elteltével úgy érezte, mintha egyre jobban gyarapodna. Mindenféle nyúlványok nőttek rajta. Talán fej, és lent meg egy farok, na de kérem, kérdezte: Én most mivé leszek? Még mindig nem pihenhetett, mert következtek a kezek és a lábak, teljesen megváltozott.
Mikor azt hitte most már nyugalomra lelt, hamarosan jött a hadd el hadd. Hamar rájött ő itt nagyon nem kívánatos személy. Elég, ha csak visszagondol arra a szörnyű, áthatolhatatlan gumizacskóra, amiből nagy szerencsének köszönhetően kiszabadult. (Azokban az időkben, a szegénység nagyúr volt. Ezeket a gumi micsodákat talán többször is használták, kimosták, ezért elég sokszor bekövetkezhetett az úgymond „baleset”.) Tehát jött a hadd el hadd, most előállott a vészhelyzet. Valaki odakintről egy görbe acéltűvel minden áron ki akarta őt kaparni, de ő megmutatta, nem hagyja magát, mintha száz lábbal kapaszkodna, hajlott erre, hajlott arra. Egyszer csak valami vörös folyóáradat szinte elsodorta, de még annak is ellenállt. És nem és nem, innen egy tapodtat sem sehova: -mondogatta rémülten magában. A veszély elült, eltűnt a görbe tű, a vörös áradat is alábbhagyott. Ettől kezdve nyugalomban teltek- múltak a napok. Egyre csak nőtt és nőtt, majd három hét is eltelt, érezte megint valami változáson megy keresztül. A fején két valami képződmény, ugyan még nem tudta, hogy mire lesz jó, de ha már így alakult majd kiderül egyszer, gondolta. Alig telt el egy kis idő, a vállrészénél is kezdődött valami kinövés mindkét oldalán. Legszívesebben megvakarta volna a fejét, de nem volt mivel. Hm, valamire csak jó lesz ez is, még nem is nagyon tudott megbarátkozni a kinövésekkel, a negyedik héten alul is jöttek a kinövések. Már a fele sem tréfa, azért ennek is talán hasznát lehet majd venni. De még nem volt vége, a hatodik héten, a fején kétoldalt először két luk keletkezett, majd félkörben hátrafelé valami lifegő bőrdarab kezdett kinőni. Nahát azért ez már túlzás, a hetedik héten, a fején elöl az alsó harmadban szintén egy nyílás keletkezett vízszintesen, a kétoldali lifegő bőrdarabka irányában. Növögetett, egyre csak növögetett, a tizenkettedik héten, a két alsó vastagabb nyúlvány között egy kicsinyke bögyölőszerű kezdett kilógni. Ez aztán már igazán fura, vajon még mi mindennek fog elébe nézni, de hát jöjjön, aminek jönnie kell, így döntött. Mindezek közben a kinövések egyre csak gyarapodtak, de ő teljesen jól érezte magát hisz egy biztonságos burokban, csodálatos víz vette körül, amiben lehetett úszkálni, locsizni–pocsizni. Nem beszélve egy vastag kanócon jött állandóan a táplálék, így nem kellett félnie attól, hogy még éhen hal.
Tetemes nagyságúra fejlődött, a tizenhatodik héten elkezdte mozgatni az alsó és két oldalon levő kinövéseket, amiken még elkezdtek kifejlődni egyenként öt-öt ujjszerű képződmények, igazán jó játéknak tűntek. A huszadik hét után már kifejezetten jól érezte magát. Oly megnyugtató volt számára, valami egyhangú ütemes dobogást hallott. Igen hallott még pediglen azzal a két valamivel, ami a fején két oldalt keletkezett még a hatodik héten. És elkezdett az őt körülvevő vízben megfordulni. Ez így ment tovább, mígnem a harminchat hét eltelte után, azt érezte most már innen szabadulnia kell minden áron, hisz ez a hely már túl szűk. Megunta a bezártságot, elege volt abból, hogy állandóan vizes. Lesz, ami lesz, belevágott.
Hatalmas erőfeszítéssel elkezdte magát tolni egy szűk csatornán keresztül. Mindene fájt már-már feladta, amikor hirtelen sikerült a fejét kidugnia, ekkor már nem volt visszaút. A víz teljesen eltűnt, ami azelőtt körülvette. Valami nyálkás piros színű lucsok az egész testét összekente. A hatalmas erőfeszítéstől amúgy is teljesen kivörösödött, de még nincs vége. Ha valaki nem segít, itt fogok megfulladni ebben a szűk nyílásban. Amíg, ezen gondolatok jártak a fejében, egy vaskos, erős kéz megfogta, és óvatosan húzni kezdte, miközben állandóan azt hajtogatta: Nyomja anyuka, nyomja! Kezdett elege lenni ebből az egészből, ennyit szenvedni, ha ezt tudta volna hagyta volna magát kikaparni még az elején. Még be sem fejezte a gondolatsort már is kint volt. Egy nagy csomót kötöttek a hasára, majd lógatták a levegőben, mint valami nyulat. Hamarosan hidegvízben megfürdették és ezután kapott két pofont. Na, ne már, de most ezt meg miért? Rögtön sírva is fakadt. Rátették egy mérlegre, majd egy kellemes hang közölte: Anyuka a kisfiú egészséges súlya, öt kiló húsz deka, igazán örülhet! Ezennel lezáródott, zökkenőmentesnek éppen nem mondható életének első szakasza.
Albert Ferenc
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Üdvözöllek első publikációd alkalmával a Szabad Szalonon. Ne vedd komolyan a hozzászólásokat, várom a további írásaidat.