Ha a különös bizsergés végigfut rajtam, már tudom, mindegy térben és időben hol helyezkedem el, elindulnak a nappali álmok: kusza emlékdarabkák keveredve vágyakkal, reményekkel, jó és rossz kívánságokkal, átkokkal és jókívánságokkal. Teljesen mindegy ilykor, hogy utazom-e, dolgozom-e, a tévével bámultatom magam, közben könyvet fogok a kezemben, de a tartalmáról fogalmam sincs. Folynak a képek, megnyugtatóak, ingerlőek, felkavaróak, sejtelmesek, szerelmesek, vágyat fakasztóak, izzasztón erotikusak. Föl- fölvillanó álomemlék darabkák, kerestem értelmezésüket, aztán rájöttem, mindenki másképp magyarázza, és magam kell rájöjjek jelentésükre. Álltam a viharral szemben, nem érezve a jeges áradatot, tartottam az ablakot, és biztattam a fiam, ne féljen, bár életben ez sokszor volt fordítva, szültem fájdalom nélkül sokszor, nem emlékszem a babákra, csak a szülés misztikumára, ültem kocsiban az út egyre keskenyedett, és a szakadék szélén ami árokká szelidült a halott oroszlánok farral kifelé feküdtek a faládákban, mellettük kedvencem a zsiráf feküdt, szánalomra méltón, kiterítve. Repültem számosszor simán lebegve, suhanva, zuhanva, a zuhanás mindennemű rémülete nélkül, futottam lélek- és szívszakadva valami elől, aminek nem volt arca, teste, csak a megtestesült iszonyat loholt a nyomomban, és mivel nem ismertem, csak a félelemtől félhettem igazán, a félálmok zavaros ködéből csak a madárcsicsergés erősödése ébresztett rá, hogy valóban fölébredtem.Édesbús szerelmi álmok, zavarba ejtően testet öltően, csókot, ölelést érezvén, magam kell felébresztenem magam, arc nélküli férfiak, ki tudja hol melyik életemből, a múlt ködéből, vagy a jövőből ismertek rám, lezáratlan kapcsolatok, amik visszakísértenek majd valahonnan, valahol, és lehet, hogy csak a kaput átlépve ismerjük fel egymást. Néha azért megnyugtatóak is a nappali álmaim, nincs szükségem külső segítségre, hogy kilépjek a zűrzavarból, képek, filmek, zenék, könyvek csak segítenek, általuk több és talán jobb leszek, ha a napi rutin fásulttá tesz, és a gyémántszín- szívkönnyek megkönnyebbítik lelkem, a sivatagra gondolok, lefekszem a gondolat-homokra, az ujjaim belemerítem, pergetem a sivatagi szél pedig megnyugtatja csapongó lelkem...