Régi korok istenei Vajon a régi korok ismert nevű és ismeretlen istenei és istennői mit tesznek most? Sértődötten duzzognak talán egy-egy üres és kihalt kisbolygón, és közben vágyakozva nézik a földet, hátha eszükbe jutnak még a gyarló embereknek? Vagy netán a pusztuló romos templomaik árnyékában ülnek, sóhajtoznak és megütközve nézik, ahogy egy-egy templomot át és átneveznek az újabb, divatosabb isteneknek? Nézik ahogy a kereszt a félholdat váltja, és fordítva és így tovább? Vagy esetleg vad képzelgéssel végigsuhannak az égen és elátkozzák az embereket, akik rútul elfeledkeztek róluk? Vagy istenségük teljes tudatában továbbra is kormányoznak bennünket, csak már mi, emberek feledkeztünk meg hatalmukról? Hová tűntél Pallas Athéné, aki egész várost hatalmad alá vontál és egykedvűen szemlélted néped pusztulását és átváltozását? Hová lettél Ámor, mindenható és életeket adó, reményt és csalfaságot keltő szerelemisten? Aki apró puttóként szeretett legjobban megjelenni, tudván tudva, hogy egy gyermekre nem haragszik a felnőtt, bármit tesz is? Hová lettek letűnt, nevesincs népek névtelen istenei, akik osztották az életet, a reményt, a sikert, a bánatot, a szerelmet, uralkodtak népek, városok, országok fölött? Mind-mind megvannak valahol, csak mi emberek változtunk énközpontúvá, és a természettől távollevővé, a szívünk és életünk fölött az újabb istenek uralkodnak: úgymint pénz és hatalom istenei, letaposás, megalázás ördögei, hazugság és gyávaság gyarló urai.Maradjon a szívünk tiszta, és hátha mindeme rossz szellemek elkerülnék a házunk táját, és puha derűvel vonnák be csendes, békés, szelíd hétköznapjainkat.