>>Forrás<<

Mint egy korábbi bejegyzésemben írtam, sikerült publikálnom verseimet az Együttben. Jóideje már annak, hogy közzétettem irodalmi művet a blogon, ezért az olvasóknak most a három megjelent versemmel szeretnék kedveskedni.

Vendégség

Szekéren jöttek az Apostolok.

Leugrottak. Egyikük a bakon maradt.

Jámbor arcukra símaszkot húztak.

Saruik már döngették is az ajtót,

mikor ijedten kinyitottam.

Azonnal nyakamat szegték,

volt, akit az ágyban szúrtak le:

vörös-fehér paplan,

szivárgó halál.

Minden pénzt magukkal vittek.

Vihogva keresték a rejtett értékeket,

majd továbbálltak. Amerre mentek,

mindenki mélyen meghajolt.



Társadalom

Véges számú halmazok sűrű ködébe

süpped a gyermekek lába.

Lépni sem bírnak, de nevetnek a dolgon.

Ezek mindenen nevetnek.

Bezzeg, ha komolyra fordulnak a dolgok,

máris úgy zokognak, mint a csecsemők.

Egy szeneslapátnyi öröm és a jövő az,

amit hozzájuk köthetünk. Többről beszélni nem érdemes.

Olyan lett környezetünk, mint egy nagy játszótér.

A durva lépcsők is csúszdává idomulnak.

Én – szerencsére – békés ember vagyok.

Visszajárok a megszokott helyekre és csendesen

tudok ülni egy kissör mellett.

De a valóságnak nincsenek csendes járókelői.

Internet előtt

1.

Úgy rohant el ez a nap is, mintha maga az Isten hajtaná.

A percek elsimulnak két e-mailváltás között.

Elektronikus üresség.

Online magány.

2.

A buszról tömeget láttam, azt hittem, baleset.

Már erre sincs idő. A teherautó koporsót vitt.

Ha feltéptem volna fedelét, valami nagyon

Fájdalmasat ordítok a halott sminkelt arcába.

Micsoda nyugalom. Csak szikráját küldené el nekem.

Csatolmányként. Drótpostán.

Megjelent: Együtt 2010/4.