Örülök, hogy olvassa a portálunkat. Szívügyemnek tekintem a csángók sorsának alakulását, de ugyanúgy a többi határontúli magyar kisebbségét is. Igaz, hogy van némi veszélye az anyaországi "invázónak, de talán több a haszna. Talán jó, hogy nem csak román hatások érik a csángókat és érzik az anyaország figyelmét. A segítségre pedig nagyon is rászorulnak. A fentiek miatt preferálom a kisebbségi írókat és az ezekkel foglalkozó írásokat.

Most találtam ide, véletlenül.

Már régen lenne megjegyeznivalóm Csángó-ügyben. Elnézést, hogy tájékozatlanul, körültekintés nélkül teszem.

Kétszer vittem adományokat Csángó-földre. Közelebb és távolabb, tehát a Moldvai Csángókhoz is eljutottam. Meghatározó élményei lettek az életemnek ezek a zarándoklatok.

Nem tudhatom, hogyan kerültek oda magyar nyelvet beszélő népek. Talán mindig is éltek ott és utánuk is mentek. Talán a török-idők ota? Viszont azt értem, hogy vannak, maradtak. Mert csodálatosak a természeti körülményeik!

Varázslatosan beszélik archeikus magyar nyelvünket. Azt hallgatni több, mint gyönyörűség. A gyerekek és a fiatalok már EGYFORMÁN beszélik a magyart és a románt. Ez döntő körülmény. Ezzel meg kell békülnünk.

Inváziója van az oda utazó anyaországi magyaroknak. Ezt ők ügyesen, jól kezelik. Nem tudom, jól tesszük-e, hogy megzavarjuk az életüket?! Talán túristaként, látogatóként kellene.