Celan nem könnyű költő. Nem könnyű befogadni. Fordítani pedig lehetetlen. Éppen ezért Kántás Balázs vállalkozása mindenképp figyelemre méltó. De felmerülhet bennünk egy egészségesen szkeptikus kérdés: huszonévesen van-e annyi tapasztalata, hogy visszaadjon valamit is a híres Celan-lírából? Rögtön válaszolhatunk rá egy másik kérdéssel: miért ne lenne? A kor a műfordítónál másodlagos tényező (gondoljunk csak Szabó Lőrinc fiatalkori remekléseire). Az ifjú költő-műfordító újraalkot valamit egy idegen szövegből hangulatától, anyanyelvi felkészültségétől, művésziségétől, színészi lelkületétől függően. Elsősorban közvetít, interpretál. Színész. Ezt a szerepet jól betölti Kántás Balázs. Sőt, néha úgy éreztem a könyv olvasása közben, hogy magyarítása nagyon közel került az eredeti vers színvonalához. Kiemelnék néhányat ezek közül: Nyárfa, Köln, Hof tér, Egyiptomban, Tenebrae és a címadó Nyelvrács.
Tény, hogy vannak jó magyar szövegek ebben a kötetben, viszont rengeteg íz, szín, hangulat, asszociáció elvész Celan nyelvhezkötöttsége miatt. Ez ellen sajnos nem lehet mit tenni. A fordító dolgozik, igyekszik legjobb tudását beletenni adaptációiba, aztán már csak az olvasóközönségtől függ, mennyire maradandó egy-egy megoldás.
A Nyelvrács c. kötet 2009-ben jelent meg a Ráday Könyvesház gondozásában. Bilingvis, így a magyar szöveg mellett elmélyülhetünk a német eredetiben is. Elsősorban a posztmodern költészet kedvelőinek ajánlom és persze azoknak, akik fel akarják fedezni Celan bonyolult, már-már skizofrén, rengeteg motívumot vegyítő versvilágát.