Elégia a Dera partján2010.12.19. 07:14, Turcsány Péter
Ősök szelleme, felhőké
és angyaloké:
látom, e téli nap sugarainak hintaján
szállnak felém,
dallamosan és szellőszárnyon lovagolva,
ahogy a lágy szél suhan át
látóhatárunk peremén.
Puttonyát közülük egy
éppen a földre üríti:
elhangzó kacaj, lovagi tornák
jajdulása, hazák dúlása, haldoklók
hörgése hull ki e békés tájra.
Itt strázsahegyeket őriznek a sziklák,
itt a barlang bujdosóknak otthona,
itt zászló híreli: magyarok vagyunk,
itt mégis szerb, német és tót atyafiak
csontjaival hintve a Dera dombja!
Itt százszor keresztelkedett meg,
ki fölvette hátára a Pilis keresztjét,
itt Krisztus a keresztfáról naponta
sóhajt az égre, itt a kőbe vésett
szomorúság tekint a társak szemébe.
A tündérek, az asszonyok, az angyalok
egy szál rózsával a kézben
beállnak Jézus Krisztus seregébe,
egy szál rózsa, Erzsébet rózsája,
kinyíló fájdalom és gyász rózsája,
nem földieknek nyílik már az a rózsa!
A kéz mégsem a földre ejti,
az ujjak tartják is, nem is,
a lélek elengedné, mint magát
az életet, de a másik kezével
úgy öleli a Megváltó keresztjét,
hogy senki tőle nem szakítja el:
a Megváltásban még otthont nem találva,
a Halál szakadékába sem szédülve le,
jön szemünkbe nézve a rózsák asszonya.
Sírhantok felett az őrangyalok
a messzi távolt,
vagy a lepergő időt kémlelik-e:
ki hoz e népek éjszakájára
fölkelő Napot?
Keletről Nyugatra, Délről Északra
tekintő Emlékezet,
itt a Duna mentén, „hol az Iszter
a síkra ér”, a nép alszik tunyán,
de nem felejt.
Ha álmodik, hát három nyelven
álmodik ma még,
s a kőkeresztek három nyelven
szólítják e népek Istenét!
Vértanúink s az ártatlanok
vér- és könnycseppjei,
kő, talapzat és tető
sorsunk közös emlékei.
A múltat senki rólunk
le nem törölheti.
* * *
Sarjadj ránk télen is fényt
permetező Napvilág,
ó álmok, ó népek ajándéka legyen
szánkról fölszálló lélegzetünk:
család szentsége, fönnmaradásunk
záloga, István és Gizella,
e magyar föld kelet-nyugati Első Párja!
Templom és Országalma, de markolaton
a Kardot fogó kéz, hogy el ne lepjen minket
idegen akaratok hamis árja.
(2009. december 28. Pomáz)
|
tiszteletem e vershez :o)) Laci