Nyíljon ki szívetekben az örömvirág,
Zengjetek, hogy hallja meg az egész világ.
Édesanyánk, hozzád jöttünk
Lángadozva, mert szeretünk,
Ó, Szűz Mária,
Hogy köszöntsünk, úgy mint régen
Az Úr angyala.
Nincsen abban élő hit, nincsen szeretet,
Aki így nem köszönti a Te nevedet.
Édesanyánk, hozzád jöttünk
Lángadozva, mert szeretünk,
Ó, Szűz Mária,
Hogy köszöntsünk, úgy mint régen
Az Úr angyala.
Aki hittel, reménnyel Tebenned bízik,
Az soha életében nem csalatkozik.
Édesanyánk, hozzád jöttünk
Lángadozva, mert szeretünk,
Ó, Szűz Mária,
Hogy köszöntsünk, úgy mint régen
Az Úr angyala.
Jöjjön ide bús, özvegy, szomorú, árva,
Aki a Szűz Anyának oltalmát várja.
Édesanyánk, hozzád jöttünk
Lángadozva, mert szeretünk,
Ó, Szűz Mária,
Hogy köszöntsünk, úgy mint régen
Az Úr angyala.
Erőst sokan jöttünk moldvai magyarok idén is, mondják többen. Facsaros Véró nénivel arról beszélgetünk, hogy kivel jött, mikor járt először itt Csíksomlyón. Ő nem csoporttal érkezett, s most egyedül „vijászkodik jármorók közt” – mondja magyarázólag.
– Jöttek masinával, buszval és trénval. Ki hamarabb, ki a búcsú napjára.
Ő vonattal érkezett, mert egy unokája Csíkszeredában él, és nála tölthette az éjszakát. Egy kicsit szétnéz a vásárban, a Szent Péter-templomhoz vezető úton. Menetközben elbeszélgetünk nyomorúságukról, arról, „hogy kevéske a parakereset (pénzkereset), a fiatalok más országba dolgozni, azok még jobban élnek. Mi maradna az itthoniaknak, mint imádkozni a Máriacskához, hogy segítse meg az emberét és a gyermekeit, akiből három él, kettő meghalt. Adna nekik az Isten eszet, szerencsét, egyességet, csendességet s békeséget,” – ezért imádkozik. Szép – mondja – itt Csíksomlyón, bár nem igen tud reszpondálni (válaszolni) a szentmisén, de Máriához magyarul mondja az imát, a Miatyánkot, Üdvözlégyet, ahogy édesanyja tanította, mert korán elmaradt tőle, írást pedig nem tanult. Vagyon egy "imáságocska", amit itt elmond, mert az nem olyan, mint a többi:
Imájdkozzál érettünk Istennek Szent Anyja,
hogy méltók lehessünk Krisztus Jézus igéretire.
Kérünk urunk öntsd lelkünkbe szent malasztodat
kik angyaloktól, izenet által Szent Fiadnak,
Krisztus Jézusnak megtestesülésit megüsmertük,
az Ő keserves kínszenvedésiről, Szent Keresztje által,
soha el nem felejtkezem.
Az én Teremtőm, meghót kedves Jézusom,
halálom óráján a te szent kezedbe fogadd bé lelkemet,
a te szent halálod érzem, hogy tőlem függ."
Megtanította a gyermekeit is, de azok felhagyták, mert meggyóntak oláhul. Ő nem, most is magyarul sorolja vétkeit a páternak: haragudt, veszkedett, nevezgetődött... Itt Csíksomlyón is szereti elhallgatni a misét, pedig vannak olyan kuvintok (szavak), amit nem ért. Otthon, amikor elmegy a templomba, nem magyarul imádkozik, ott hallgatja a miseszolgálatot és érti, mert megtanulta.
Közben megérkezünk a plébániatemplomhoz, ahol már indulásra készen áll a keresztalja. Elbúcsúzom Véró nénitől, aki csatlakozik falustársaihoz.
|