Klaus Molotov, barátság, énke

BARNÁS MÁRTON

A B-terv

Nem fárasztanék senkit azzal, hogy egészen pontosan mi a tervem. Csupán annyit jegyeznék meg nagyon halkan, s tulajdonképpen a legapróbb betűkkel írva, hogy az abc (merjünk nagyot álmodni: ABC) minden betűjére van tervem. Különben is, van nekem ez a nagyon kedves barátom, akiről senki nem tud semmit, sőt, még én sem, nem találkoztunk soha, nincs is egymáshoz úgy közünk, ahogy a barátoknak szokás. Mégis, a szó valami nagyon fontos értelmében jobb barátom ő a legjobb barátomnál. S ilyenkor végtelenül kedves Feleségem felemeli hangját, nem létező arcomon pedig ekkor csattan először a valóságban valószínűtlen formát öltő pofon. Természetesen egy szavamat se higgyék el, gyakorló férfiként, íróként fenyítésre szorulok, ez tény, de Nejem tenyerével simogat, szavaival cirógat, s csak én büntetem magam önmagamban (esetleg a barátom szívében) jelenlétemmel. Vagy egyáltalán: létemmel, ajjaj.

Szóval. Arról van szó, amit Feleségem joggal nehezményezhetne. Nevezetesen: a férj legjobb barátja a feleség. Mármint a férj jobbik fele. Feleségem az én jobbik felem. A féleség. A teljesség-féleség. Ami két ember szerelmében, vagy épp barátságában valósul meg. Feleségemet mindig megnyugtatom, ne haragudjon az én kedves barátomra, mert ő tulajdonképpen nem is létezik. Minek legyen a Feleségem féltékeny valaki barátságára, aki nem is létezik? Na, ugye. Felesleges. Az én kedves barátom neve Klaus Molotov, de a szerettei csak Kornéliának hívják. Klaus, bár nem létezik, jóval élőbb jó néhány létezőnél, élő, hús-vér embernél. Annyira nem létező, hogy az már jelenvaló. Különben is, az én életemben, szívemben, gondolataimban sok halott jelenlévőbb, hangsúlyosabb szereplő, mint rengeteg élő. Mármint rengeteg élő élő. Klaus Molotov (ha talán zavarosan is fejezem ki magam, vagy nem vagyok tiszta, de az én elmém nyilván nem is tabula rasa) azért a legjobb barátom, mert ő nem létezik, s ez jelen helyzetben előny. Nálam előny. Így már, csupán azáltal is igazán élhet, mert én őt tartom a legjobb barátomnak. Szívemben igaz barátom. A barátság élet, s éltet. Tudjuk az Írótól, hogy van az élők, valamint a holtak világa, s a kettő között a híd a szeretet. Ha Klaus legalább halott lenne! Vagy élő... Esetleg mindkettő... Bár, ha jobban belegondolok, ez a kijelentés még igaz is. A gondolat a valóságban, valóságomban is létezik.

Az A-terv az Istené. Beír az élők könyvébe (na jó: Élők Könyvébe), életemmel, szabad akarattal ajándékoz (na jó: ver...) meg. Utamra bocsát. Életembe bocsát. Közben pedig, s főleg a legvégén – bocsánatot kérek. Én kérek elnézést. Én vagyok a felelős. Sőt, nemcsak magamért, hanem a szeretteimért is felelős vagyok. A barátaimért is felelős vagyok.

Az én tervem a B-terv. A B(arát)-terv. Mit kezdek az életemmel? Mit kezd velem az életem? Megbarátkozunk-e egymással? Szeretnék abban hinni, hogy igen.