Hazulról - haza

Olyan a Zagyva, mint a Berettyó

Hanyatt szegül a forró nyárban

Titkot görget, emléket suhint

Megbújik bodzák árnyékában

Sodor a Zagyva, mint a Berettyó

 Fut pántlikásan, önkéntelen

Egy templomtornyot visszacsillant

Játék – mese és történelem

Suhan a Zagyva, mint a Berettyó

Hegyek ereje mélyén szelidül

Láthatatlan dajkasága

Hűs vizi – fátyol szétterül

Siklik a Zagyva, mint a Berettyó

Hátára veszi a sík tájat

Gátak közt is határtalan

Partján hazatalálhatsz

Simul a Zagyva, mint a Berettyó

Híd alá hajlik csikó a hámba

Zabolázatlan örökkön – örökké

Bűvöl csalitba, nádba. sásba

Sóhajt a Zagyva, mint a Berettyó

Kagyló pénzek medreiben

Régi lovasok, üszkök, nyílhegyek

Zsoltárok békéje ring a vízen

Megáld a Zagyva, mint a Berettyó

Legendák lelke dudol – dalol

Megejt, megigéz, megbabonáz

Es tengerbe ömlik valahol

Édesanya

Mandulafa rózsaszín szirmai

Nyitott kapuk déli harangok

Tündérbújócskás májusi szél

Napsütött lélek-szüremlő hangok

Nekilódult ég – ákom-bákom

Elém bókoló bársonyos barkák

Akár egy mese Operenciás

Láthatón lélegző lankák

Bár hihetnéd másról se szól

Kedves ódon álombéli tájról

Negyven éve vagy több talán

Boldog hazatalálásról

Édesanyám ölelése –

Szelíd szirmú tulipánfa

Épp egy éve temettem el

Mintha mindég visszavárna

Lassan. lassan ölébe von

Már csak sóhajnyira tőle

Megérkezem mosolyába

Felemel föl angyal-csöndbe