Az utazási iroda vezetője nyugtalanul forgolódott álmában. Cége, a Nudi Tours, a konkurenciaharcnak köszönhetően a csőd szélére került. Végül kénytelen volt alkalmazottait elküldeni, pár utat lemondani, és átszervezni egész addigi életét. Könyvelője szerint azonban ez sem menti meg cégét a végtől. Teljesen magára maradt. Ő volt a tulajdonos, a főnök, az alkalmazott és a takarító egy személyben. Még szerencse, hogy jelenleg nincs csoportja külföldön, mert elképzelhető, hogy nem tudná őket hazautaztatni. Összevissza csapódtak gondolatai, amikor megcsörrent a telefon. Kellemetlen berregése kiverte az álmot a szemeiből. Automatikusan nyomta be a zöld gombot, közben tekintete az órát kereste. Hajnali két óra volt.

- Halló! – szólt bele a kagylóba, és feltette szemüvegét.

- Megcsal az a szemét! Hallod Mariann! Megcsal! – zokogta bele barátnője a fülébe.

- Ki csal meg, kit csal meg? – kérdezte értetlenül.

- A Béla, engem! – rikácsolta, szinte önkívületben, majd hirtelen hangot váltott és tárgyilagosan közölte. – Kirúgom! Takarodjon! Én meg elutazok egy váló útra! 

- Milyen útra? – kérdezte izgatottan és beindult a fantáziája.

- Holnap megkereslek! – közölte vele barátnője, és bontotta a vonalat.

Innen kezdve nem bírt magával. Terveket kovácsolta, majd mindet elvetette egy jobbnak tűnő ötlet miatt, majd azt is sutba dobta. Veszettül gondolkozott, aztán beült a számítógéphez és munkához látott.

Hatkor már az irodában volt. Kiragasztotta a frissen kinyomtatott plakátokat, aztán felhívta néhány ismerősét és hosszan ecsetelte elképzelését. Amikor ezzel is megvolt akkor a különféle kereskedelmi rádiók marketing osztályát hívta, és megrendelte a cég legújabb reklámszövegét. Tíz órára minden a helyére került. A rádió bemondta az első reklámot. Háromnegyed tizenegykor idősebb házaspár lépett be az ajtón.

- Jó napot kívánok! – köszönt a férj illedelmesen, és lekapta fejéről a kalapot. – Utazni szeretnénk.

Felesége szélesen mosolygott.

- A legjobb helyen járnak kedves uram! – mondta Mariann. – Kérem, foglaljanak helyet. Kávét, teát?

- Mi csak utazni szeretnénk. – mondta az asszony.

- Milyen alkalomból? – kérdezte Mariann. – Cukrot?

- Nem, köszönöm. – mondta a férj. – Nem értem a kérdését?

- Üzleti út, nászút?

- Á nem! Csak úgy el! Tetszik tudni, hogy értem.

- Persze. – bólintott Mariann, és észrevétlenül eléjük tolta az éjjel készült szórólapok egyikét.

- Csak úgy, el innen! – ismételte meg az asszony.

- Tetszik tudni, megígértem az én kedvesemnek, hogy elutazom vele. – mondta a férj, és szeretetteljesen nézett feleségére. – Tudja, most lesz a házassági évfordulónk.

- Bizony, bizony. – bólogatott a feleség. – Huszonöt év, jóban, rosszban.

- Ez nagyszerű! – ujjongott Mariann. – Nagyszerű váló útjaink vannak, óriási kedvezménnyel!

- Mit tetszett mondani? – hüledezett a férj. – Milyen utak?

- Váló utak kérem! Ahogy vannak nászútjaink, úgy vannak váló útjaink is! Itt van mindjárt Trnkava!

- Mi nem akarunk válni. – mondta halkan a feleség.

- Nyugalom édes asszonyom, nyugalom! – csitította őt Mariann. – Mindenki így kezdi, aztán nagyon szép kis válóperek kerekednek útjaink során. Tehát Trnkava. Középkori vár, fantasztikus csajok, fess, csinos férfiak, tenger, ital, étel, mi szem-szájnak ingere. Itt van a katalógus, meglehet nézni.

A férj a katalógust lapozgatta, szeme meg-megakadt a sűrűn előforduló gyönyörű lányokon.

- Kik ezek a csinos lányok? – kérdezte végül.

- Ők azok, - felelte Mariann – akik garantálják, hogy ön és kedves felesége elváljanak. Tai masszázs, szex masszázs, egy kis flört, andalgás a tengerparton, érti ugye?

- Nem rossz! – felelte a férj.

- Tedd le azonnal! Mit akarsz te más nőktől? – kiabálta vészjósló hangon a felesége, és kikapta férje kezéből a kiadványt.

- Kis türelmet asszonyom! – mondta mosolyogva Mariann. – Magának is van itt valami.

Ezzel a feleség kezébe nyomott egy másik prospektust. Az asszony megnyalta szája szélét.

- Ez igen. – dünnyögte magában, amint meglátta a sok kigyúrt, nap barnította férfi fotóját. – Hm. Hol is van ez? – kérdezte.

- Te most mit nézel fiacskám? – kérdezte a férj, és gyanakodva nyújtogatta a nyakát.

- Igazi férfiakat! – mondta az asszony. – Tehát, hol is van ez?

- Trnkaván. – felelte Mariann, és tudta, hogy jó úton jár.

- És ha nem akarok elválni? – kérdezte hirtelen a férj.

- Ugyan már fiacskám, ne légy hülye! – mondta neki a felesége. – A Pósáék is elváltak, mégis milyen jól megvannak egymással.

- Na jó. – mondta a férj - csak eljátszadoztam a gondolattal. Trnkaván könnyű válni?

- Uram! – felelte Mariann. – Trnkaván garantált a válás. Kihelyezett munkatársaink éjjel-nappal az ön és kedves felesége rendelkezésére állnak. A válás bármikor kimondható.

- Éjjel is? – kérdezte áhítattal az asszony.

- Éjjel is. – nyugtatta meg Mariann.

- Fantasztikus egy hely! – lelkendezett a férj.

- Nekem mondja édes uram! Én már négyszer váltam Trnkaván. – hazudta Mariann.

- Jaj Punculikám! – bújt oda férjéhez az asszony. – Utazzunk Trnkavára! Már alig várom, hogy ott lehessek.

- Utazunk, naná, hogy utazunk! – lelkendezett a férj, és befizette az utazás költségeit.

A reklámhadjáratnak köszönhetően egy hét alatt összegyűlt egy repülőgépre való, válni akaró házaspár.

Alig várták, hogy Trnkavára érjenek.

Mariann számításába viszont kis hiba csúszott. A Trnkavai törvények nem tették lehetővé, hogy az utazási iroda kihelyezett munkatársai hivatalosan megkötött házasságokat felbontsanak. De addigra már a legtöbb pár között annyira elmérgesedett a viszony, hogy ragaszkodtak az azonnali váláshoz. Így, kénytelenek voltak a helyi bírósághoz fordulni. Mivel válása kapcsán a legtöbb pár a másik házasságtörését hozta fel válóokként, a Trnkavai bíróság meghallgatta a válóokokat is. Vagyis tanúként meghallgatta az utazási iroda által szerződtette fiatal nőket és férfiakat. Aztán további tanúkat is beidézett, hogy a beidézett tanúk bizonyítsák, hogy a korábban beidézett tanúk igazat mondtak. Az idő meg csak múlt, a költségek meg csak növekedtek. A perek végére mind az utazáson résztvevőknek, mind az utazási irodának egy fillére sem maradt. Mariann tönkre ment, csődöt jelentett. Az utasokat egy másik utazási cég, vagy a biztosító utaztatta haza. Aztán itthon folytatódott a házaspárok közötti csetepaté. Különféle vagyoni és egyéb perekkel, de ez Mariannt már nem érdekelte. Utolsó millióival leköltözött Balatonra, ahol jól menő táv gyógyintézetet alapított. Az intézet székből, asztalból és asztali telefonkészülékből áll, mely a kisszobában van elhelyezve. Itt fogadja az emeltdíjas hívásokat. Telefonon keresztül gyógyítja az AIDS betegségben szenvedőket, a HIV vírussal fertőzetteket, a rákbetegeket, és minden olyan szerencsétlent, akiről már rég lemondott az orvostudomány. Állítólag nagyon jól megy neki az üzlet, főleg úgy, hogy társa, élete értelme, egy gyorsan fejlődő, több holdas temetőt üzemeltet a város szélén.