Apanzióhoz talán majd még visszatérek.Most egy jó széles folyosón sorakoztunk Traiskirchenben, a tábori átvevőbizottság ajtaja előtt.A tét nem kicsi.Aki le tudja adni az összes pokrócot, amivel ő és a családja takarózott az elmúlt éjszaka, mehet ma Ausztráliába.A családok legerősebb tagjaisorakoznak.
A traiskircheni tábor épületei semmire se hasonlítanak, amit valaha láttam. Alighanem a múlt században épülhettek.Laktanyának.Belül járva az volt az érzésem, hogy a katonák lóval együtt közlekedtek az épületben, olyan tágas volt minden.A folyosók, a lépcsők, az ajtók és a többi.Ilyen folyosókat ma már, gondolom, az osztrák laktanyaépítők sem építenek.(Az osztrákokat még ma is érdeklik alaktanyák — mint kiderült.)
Sorakozunk tehát. Kint mínusz húsz fok lehet.Az épületben (mint a legtöbb épületben) bennfentesek és nem bennfentesek tartózkodnak.A bennfentesek a tábor osztrák alkalmazottai és a rendőrök.A nem bennfentesek a tábor ideiglenes és állandó lakói.Állandó lakók azok, akiket valamilyen (soha meg nem indokolt) ok miatt egyik ország sem fogadott el az USA, Kanada és Ausztrália közül.Nagyon sokan két-három éve éltek ott, de egyesek tíz vagy még több éve ottélőkről is beszéltek.Az állandó lakók arckifejezése az átélt, elképzelhetetlen mértékű kilátástalanságtól (és talán a dolgok kölcsönös egymásrahatása miatt) teljesen egyformára alakult a bennfentesekével.A Kreml-ben államfő temetéskor nem lehet nagyobb biztonság, mint ennek az épületnek a folyosóin, de úgy látszik, attól még izgulhat az ember, hogy az életét nem fenyegeti veszély.
Mindnyájunk előtt annyi lepedő, csajka (akarom mondani, alumínium mélytányér) és pokróc, ahány tagja van a családnak.Számomra megvilágosodott: az ember tud vigyázni a pokrócaira, ha úgy adódik.A folyosón csend van, melyet csak az átvevőbizottság elnökének hangja szakít meg néha: "akövetkező" mondja időnként németül.
Én úgy teszek, mintha nem is figyelnék saját összehajtott rongyaimra, de a lábam erősen hozzányomom a kupachoz. Ha egy légy száll rá, azonnal észreveszem. Előttem a sorban egy fotóművész áll.A fotóművészeknek is vannak módszereik, hogyan kell tíz kiló rongyot megvédeni. Maga előtt tartja, mint anya a gyermekét szoptatáskor.
Egy borotválatlan albán közeledik a folyosón, ránk bámul.A fotós lassan a falig tolat, így hátulról megközelíthetetlen. Karjainak szorítása erősödik a lószagú neműn. Tekintete elszántabb, de arca semmit nem árul el félelméből.Én erősebben nyomom lábammal a csomagot, de azt mutatom, nem érdekel az a kupac szemét, hátha így mások számára kevésbé kívánatos. Figyelem az albán minden mozdulatát. Kiszámítom: ha ugrik, bal lábammal egyet lépek, és pont el tudom kapni a torkát, mielőtt megérinti a pokrócaimat.De vigyáznom kell, hogy a jobb lábam közben ne mozduljon el a helyéről.Ha a nyakát sikerül beszorítanom az alsó és felső karom közé, akkor addigra, mire szólítják a következőt, tán sikerül megfojtanom.Ha nem, az bonyolultabb, mert lábbal kell előretolnom a holmimat (fedezetlenül),amíg fojtom az albánt.
Az albán közömbösséget színlel.Kezében egy szál cigaretta meggyújtatlanul. Lélegzetet vesz, és egyet lép a fotós felé, de azonnal viszsza is hátrál.Senki se mozdul. Most rám néz. Nem mozdulok. "Megöllek, ha egyet lépsz" mondom magamban. Gondolatolvasó. Hozzám se szól. A hátam mögött egy szülészorvosnak öltözött fuvarozó áll. "Bitte schön"... mondja az albán halkan. A lábam beljebb nyomom a pokrócaim alá... "Bitte schön, haben Sie bitte”…Ebben a pillanatban borzalmas ordítás hallatszik a hátam mögül: "Segítsééég!!!-" üvölti a fuvarozó. Nem fordulok hátra, rávetem magam a pokrócaimra, testemmel fedezve azokat. "...Segítség!!! Vigyék innen!!! Bitte schön!!! Hilfe!!!"
Két osztrák rendőr kerül elő sétálva.Sapkájukat menet közben teszik fel. Kérdő tekintettel bámulnak a verítékében fürdő fuvarosra.Az, válaszul, néma marad. Kigúvadt szemeit az ajtóra "gúvja", melyen át a rémült albán az udvarba menekül.
A mosolygó rendőrök odébb sétáltak.Jelenlétük nyugtatóan hat. Látom az ablakon át, amint valaki tüzet ad az albánnak...
A webhely firefox alatt működik optimálisan, és flash player is szükséges!
Kérem szerzőinket, hogy - akinek nem esik nehezére - bejegyzését ossza meg közösségi.oldalakon (facebook, stb.) a látogatottságunk növelése érdekében. Köszönöm!
Észrevettem, hogy néhányatoknak apróbb nehézsége van a feltöltéssel, azok írását javítom, persze tiszteletben tartva az eredeti tartalmat, betűtípust.
Üzenem minden kedves regisztráltnak, hogy törvénybe ütköző bejegyzéseken kívül más tartalmat, hozzászólást nem moderálok!
Továbbá: ez nem íróóriások, zsenik kizárólagos portálja, szívesen látok amatőr szerzőket is, kérem ezt figyelembe venni.
Tisztelettel, barátsággal hívom azokat az amerikai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki olvasóinkat, akik bármely profilunkba vágó műfajban jeleskednek, hogy legyenek munkatársaink, regisztráljanak portálunkon.
Ha valaki az oldalsávokon, a fejlécen, vagy a láblécen szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el