„A magyar sors erdélyi igáját konokabb büszkeséggel senki sem viselte a román megszállás éveiben, mint Nyirő József. Székely fajtájának minden dacos ereje ott feszült a nyakában, amikor meghirdette a magyar szó jussát Erdély gyepűjén. Égő lánggal hirdette, hogy nincs megalkuvás. Ősi bajkiáltók hangján telekürtölte a világba: gerinctelen széplelkek, humanista álmodozók számára nincs hely a szíjas, szivály erdélyi földön! Az igazság csak egy, a juss oszthatatlan, Erdély magyar, és virtus dolga csak, hogy megértse a világ, amit értenie kell: ne bántsd a magyart!

Megalkuvók, szőrszálhasogatók, a demokráciát gyöngeségnek értelmező kávéházi széplelkek sokat botránkoztak a szókimondó, makacs székelyen, akit a második világháború vihara belesodort a politikába, és lázongó, csattogó beszédeit hangszórók közvetítették. „Puskát fogjatok, és védjétek a Hazát!” – üvöltötte végig a mellékes kérdéseken rágódó, személyeskedő parlamenti sorokon, mint egy félelmetes, sötét havasi apostol. S ma már tudjuk: neki volt igaza. Ha minden magyar megállta volna a helyét azokban az esztendőkben, ma nem dőzsölnének a demokráciát álarcnak használó gazok a Kárpátok alatt.”

Wass Albert, a fiatalabb íróbarát emlékezett a fenti gondolatokkal barátjára, írótársára és szellemi társára Erdély nehéz éveiben a kisebbségben élő magyarságért vívott küzdelmében, majd a háborús megpróbáltatások napjaiban.

Wass Albert indulatos szavai egy megalkuvásra képtelen írót állítanak példaként elénk, egy balladás írót, a Havasok könyve felejthetetlen novelláival névjegyét örökre a mi alföldi Sinka Istvánunk mellé (és időben tekintve, de csak időben, elé) helyező hajlíthatatlant és hajthatatlant.

Néma küzdelem című nagy mezőségi regényében a ma is néma szórványban élők, a nyelvvesztett bozgor-magyarok ellen elkövetett történelmi bűneinket veszi sorra, az ő írói tükréből kell néznünk magunkra ma is: mit nem teszünk meg a tőlünk országban elszakított nemzet-társainkért, mikor és miként hagyjuk magukra őket ma is, akár nem egyszer már az elmúlt évszázadban és előtte?!

Nyirő József életműve része és fennmaradó része nemzeti irodalmunknak az elkövetkező századokban is, bármiképpen kívánnák is nagyszerű munkásságát elhallgatni, kitörölni tananyagaink, tankönyvíróink és hamisan felkent oktatóink egyaránt. Csak akkor maradhat fenn és lehet teljes magyar irodalmunk, ha megbecsüljük őt a nagy igazságkereső írásművészek, a Kemény Zsigmondok, a Makkai Sándorok és más halhatatlan erdélyiek között.