-Nagyapa, segíts!-

 -Nagyapa, segíts!- szakad fel bennem, legbelül a sóhaj, kimondom hangosan is, mikor már elfogytak a lehetőségek. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint az imával, kell valami kézzelfogható, ha már a kézzel foghatatlanban nem hiszek. Az írás kényszere hajt újból, a dühöt, a kilátástalanságot próbálom szelíd békévé hajlítani, emlékeztetnem kell rá magam, hogy alapvetőn békés, sőt birka természetű vagyok, a naivitásom például páratlan. Régvolt, halott nagyapám szólítom immár, minthogy az életben lévőknél nem találtam enyhülést. Néha csak annyi kellene, hogy lehajtsam a fejem: - Anya, nagyon fáj- de minthogy ez nincs, sőt sosem volt, csak a fájdalom marad, a szúrás a szívben, ami szétterjed, fejfájássá, abroncsszorítássá válik, ordítássá lényegül, persze, csak legbelül. Nem, sosem vágytam sajnálatra, nem is adtam senkinek, a koldus nem lakik jól tőle, ha volt, utolsót is odaadtam. Sose voltam irigy, viszont az igazságtalanság ellen harcoltam, vívtam, vívok ma is,és nem adom magam az ürességnek, a közönynek, a sivárságnak. Minthogy inkább befelé élek, hiszek a mesékben, a könyvekben, az emlékekben. Nagyapámat hívom, mert elfogadott, nem bírált, csak a puszta érintésével éreztette, hogy szeret, olyan természetességgel, ahogy a világ működik, hagyta, olyan legyek, amilyen vagyok, nem akart megváltoztatni. Kamaszként elfordultam tőle, nagyon fiatal anyaként hozzá menekültem, és úgy fogadott, mintha tegnap mentem volna ki az ajtón, és nem évekkel ezelőtt, nem kérdezte mi bajom volt, csak az számított, hogy ott voltam megint. Elment, elvitte magával a kőleves mesét, amit annyiszor el kellett mondania, elvitte minden kincsét, és most évekkel a halála után is néha eszembe jut, hogy szinte egyetlen ember volt a családomban, aki igazán szeretett. Talán ezért fakad fel bennem néhanap a sóhaj, talán valahol a az égi bányászmezőkön bóklászva talán meghallja, hogy sírok, és mint gyerekként most is átölel, és megvigasztal, és nagy bütykös ujját megfoghatom és mehetünk, mint a ködbe veszett, fájón régi gyerekkorban. Nagyapa, segíts...