.

dörömbölnek a versbe zárt szavak

a pont feszül a vessző dárda alak

szóközök tágulnak s a kérdőjelek

válaszért görbülnek s a gondolatjelek

te érted nyílnak téged idéznek

legyél hang s én a szó kit kitépnek

ki a sorok börtönéből rá leheletedre

legyek oxigén társa  jussak a szívedbe

ne itt legyek  a betűk alakjára fonva

ne legyek görcs mi sosem lesz kibontva

had legyek az mire oly régen vágyom

érintés  ölelés csók egy puha álom

ne legyek szó a testetlen kínvalóság

sorok közt gubbasztó sajgó nyomorúság

ne legyek  kit a hideg csended megöl

legyek egy hang szívedben legelöl

hisz mit számít más mit az egész élet

a világ nélküled csak málló enyészet

ne hagyj itt itt  hol verslábak tipornak

gyere nyújts kezet e szívbezárt titoknak

szavam hangod legyen érezd meg a lelkem

vigyél a szavakból vigyél el engem

ha csak egy lépésen egyetlen lépésen át

vidd a versem e  vén bolond aranyát

és ha nem kell csak  dobd le a sárba

had legyen semmi nem nyúlok utána

magamra borítom az itt hagyott csendet

és megfojtom magamban a sápadó szerelmet

…ne hagyj itt hol a szavak dörömbölnek

ne hagyj meg engem betűkbe zárt rögnek