Tudom, hogy menni kell.

Szól az eszem, mit akarsz még?

Nyolcvankét év még nem volt elég?

Nem kaptál elég szenvedést,

Nem ismered a kétségbeesést?

A testi fájdalmat, a korházi ágyat,

A lelki bánatot, az elpusztult vágyat?

Nem volt elég a temetésből,

A sírásból a feledésből?

 A negyedszázados magányt át élni

És a kegyetlen világtól félni?

Sól a szivem, nem kérek már sokat,

Csak szeretném még ölelni azokat

Kik mindig mellettem álltak,

Kik a bajban is megtaláltak.

Akik soha el nem hagytak,

Kik mindig mellettem maradtak.

És érezni, hogy ragyog rám az ég

Mert  egy kicsit élni kéne még!

Hogy lássam, hogyan hull a hó,

Ezért még élni volna jó!

Érezni az illatos tavaszt,

És átélni újra ugyanazt,

Hogy  fénybe öltözik a világ,

Hogy lábam elé hull az akácvirág,

És hogy málnát szedek az unokáknak,

És gondatlaul élni a mának!

Nincs már cél amit magamelé tűzzök,

De időnként még elidőzök

Egy régi képet nézve,

Boldog napokat feidézve.

Hallgat az eszem,  nem szól a szív,

És ha úgy dönt az Úr, hogy magához hív,

Összetett kézzel indulok el,

Mert tudom, lassan menni kell

2016