lenni norvég

minden véget ér egyszer

mondják a norvégok

meg a dánok

a svédek és hollandok

sem szavaznak másképp

szeretnék norvég lenni

ha a sor végén

azt sem bánnám

törpe vikingszarvval

hevülni a szabadság

fagykamrájában

lehelni tele élettel

valami elócskásodott

ótvaros bőrt levedleni

kiszárítani a lélekből

minden sárt

mocsarat

mocskot

szellőztetni porrá égetett

emberek könyvek

agyba égett

sose felejthető

pernyeszagát

a szánalmas testről letépni

minden rejtőzködő álarcot

ruhát

kivetkőzni az összes

istenverte isten

vacak uniformisából

meggyilkolni az örök átkot

volna jó

norvégnak lenni

volna jó

erényvers

akit kiterítenek a legritkább esetben

kel fel újra és jár csak elvétve fordul elő

hogy tiltakozik fellebbezést nyújt be

felsőbb fórumoknak ha kiforgatják foszló

felöltője lyukas zsebeit elrabolják

az utolsó apró fémpénzeket tőle

nem rúgkapál

az erényt nem egy kaptafára szabják milyen

unalmas is lenne az élet akkor mondják

aki megszületett az fura metamorfózison

megy át úgy kezdődik hogy hibának

lát erényeket később átmenet nélkül

észrevétlenül érdemmé a megbocsáthatatlant

dögevők között keszonban élet

és halál között átmeneti állapot

felfalni mindent ami cseppet sem ehető

gyűrűsujjat levágni pecsétes ékszerért

fogakat kiverni némi aranyért örök törvények

jegyében sürgetve terelgetni ékes husánggal

a gazdagon terített ünnepi asztal felé

jéghideg teremben a lakoma véget ért

asztalt bontottak az üres térben felettébb

puritán teríték fehér lepellel borított

hidegnek tűnő guruló fémtepsi

cseppet sem gurméknak való

ruanda

ma éjjel

ruandában jártam

ki tudja miért

az álom megnyugtató

volt mindenre fény

derült ott se jobb

mint itt nekik

sem felhőtlenebb

mint nekünk

ez a tudat bearanyozta

a fekete hajnalt