xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

ó,  szűzanyám, mondd meg nekem, meddig tart még e borzadály…

ó, te, drága szűz, mennyire irigyellek, mert neked dolgod soha nem volt férfivel… s ne is tudd meg, drágám, hogy a férfi állat olykor mire tud képes lenni  (és mire nem!)…

mondd, ó, jézusom, vajh mit hajszolnak ezek, szinte éjt nappallá téve… de ne mondd, ó, uram, hogy szeretik a változatosságot… na, persze… van egy mondás, mely szerint a változatosság gyönyörködtet… de kérdem én, uram, valójában mi jut nekem az ő gyönyörükből…

ja?... nem mondom… az egyiknek ilyen farka van, a másiknak olyan (vagy még olyanabb), az egyik így akarja, a másik meg úgy, az egyik ezt szereti, a másik meg azt, a harmadik azt szereti, ha eljátszod neki, hogy szereted…

ó, uram, add meg nékem, hogy ne legyen többé semmi közöm ezekhez a „boldogságot” hajszoló szerencsétlen párákhoz, akik annyira boldogtalanok tudnak lenni…

valahol olvastam...

„tudok egyesekről, akik hisznek a boldogtalanságban, és nem boldogtalanok a szerelemben; tudok másokról, akik hisznek a szerelemben, és megint másokról, akik nem hisznek a boldogtalanságban, de mégsem boldogok a szerelemben; ismerek egyeseket, akik a boldogságukban hisznek, szerelem nélkül, ámde olyanokat is, akik a boldogtalan szerelem boldogságában sem úgy hisznek, mint aki a boldogtalanság szerelmének örök boldogságában hisz”…

ó, uram, mennyi (de mennyi)boldogtalan ember él ezen a földön… s nekem mi dolgom velük!?...

krisztusom, aki érettem is születtél, s érettem is szenvedtél a kereszten, add, hogy legyen már vége ennek a szörnyűségnek, most és mindörökkön örökké,

amen!