- Légy szíves juttasd eszembe, hogy juttassam eszedbe, hogy juttasd eszembe...
- Ezer örömmel. De mit juttassak eszedbe?
- Ahogy mondod, kedves belefáradt barátom.
- Mintha valami észbejuttatást mondtál volna az előbb, de már semmiben sem vagyok biztos. Mit kellene az eszedbe juttatnom?
- Fantáziálsz? Én nem mondtam ilyeneket, csak arra kértelek, hogy juttasd eszembe, hogy juttassam eszedbe.
- De mit?
- Miért kell túlbonyolítani a helyzetet? Nem elég gond, hogy majd informálnom kell téged?
- Nézd csak, ott recsegve ropog egy kivágott tuskó...
- Hol?
- A szomszéd borostaerdejében.
- Valamire megkértelek.
- Tényleg, mondtál valamit, de már jobb lenne ha eszembe juttatnád, hogy juttassam eszedbe, amit eszedbe kell juttatnom...
- Nem emlékszem, hogy ilyen életformát szorgalmaztam volna. Csapj a gitárodba!
- Inkább megenném a gitárt, ami olyan tekergős, csavargós és tányéron hordták.
- Most gondolkodom. Szerintem te vagy a két ikres bevádoló. Ponty, sügér, hal, csík..
- Az mi?
- Angolna, így nevezik nálunk felé.
- Angolokat nem eszek. Te, valaki ma valamire megkért...
- Nem emlékszel, hogy ki volt az? Reggeltől itt ülök. Úgy látom éjfélt üt az óra és nem járt erre senki.
- Most zörög az ajtó.
- Akkor együk meg amit beadtak a senkik. Talán majd valamit eszünkbe juttatnak valamikor, mert ránk férne... De biztos, hogy jó az nekünk?
- Snapszli!
- Kontra!
- Nem eszünk többet!
- Pedig én még ettem volna...