(Új kötetemből)

Héttornyos karcok

I.

Mértéktartás határolja.

Tolla józan szavakat szül.

Toronynép csínján tapsolja,

egy se gondolkodik – Petzül. 

II.

Megfontoltsága jóra int.

Ötleteit nem aprózza.

Szórakoztatva okosít

az új s újabb Boér-próza.

III.

Festőknek élete, sorsa

tudatába szőtt szivárvány.

Krisztinának szava árad,

festett tájban sodró látvány.

IV.

Verslábak! Rím! Ritmus! Strófa!

Jobb ilyesmit nem akarni!

Szabálytalan folyó óda

műfajában alkot Hajni.

V.

Hajdú-legény, nem szegedi,

szójárása így nem ő-ző.

Jobb verseink nem szíveli,

feszt igazgat hát Serfőző.

VI.

Pé Erika szőke csoda,

szíve-fénye zseniális.

Most is – nézzetek csak oda –:

versem kommentálja máris!

VII.

Igaz doktor! Ki tagadná?

Bige úr ebben is mester:

testi nyavalyákra unván,

míves novellákkal rendel.

VIII.

Kémikusnak játék az ész,

kísérlet új s új kalandra.

Jön ránk az olvasási-vész,

hogyha elkezd írni Vandra.

IX.

Arankának szíve arany,

és kezében a toll – dárda!

Mint Szent Györgynél, fűbe harap

a sors legyőzött sárkánya!

X.

Kínai boltban árusít.

Versel, fordít – dalos szirén.

Anya. Főz, mos – mit hagytam ki,

ha azt mondom: Pé Té Irén?

XI.

Szőkeséget cáfolandó,

Ilcsi tollán törik látszat!

Pegazusa különös ló:

dimenziókon átvágtat.

XII.

Baromfiketrec csupa rács.

Pipit jobb vágni, rántani!

Levest is főz a versszakács,

s ízléssel tálal Bátai!

XIII.

Távol-Keletről hoz ízlést

Aida, a haikuk lánya.

(Így hálál újjászületést

a buddhizmus csalogánya.)

XIV.

Csillagot hoz a Toronyba.

Erénye: túlzottan szerény.

Rákacsint dilettánsokra,

ki, ha nem én e tünemény?

XV.

Száz karc is, tudjuk, egyvégű!

Áll a TORONY szelet, harcot.

Belső udvarán, emlékműn,

kik megúszták e torzrajzot.